Csütörtökön reggel 9 órakor különleges csend töltötte meg a soproni evangélikus templomot. A padsorokban helyet foglaltak nyolcadikos diákjaink, osztályfőnökeik, hitoktatóik, valamint intézményünk főigazgatója, Raffai Balázs is. Egy nappal a ballagás előtt még egyszer együtt lehetett az évfolyam, hogy megálljon egy rövid időre a készülődés forgatagában.

Az istentisztelet kezdetén Matus Klára Krisztina iskolalelkész Michael Ende Momo című regényének ismert szereplőjét, Beppo utcaseprőt idézte fel. A történet egyszerű, mégis sokatmondó gondolata arról szól, hogy a hosszú utat nem egyszerre kell végiggondolni, hanem mindig csak a következő lépésre, a következő lélegzetvételre, a következő mozdulatra kell figyelni. Talán sok végzős diák magára ismerhetett ebben: nyolc év tanórái, dolgozatai, feleletei, kirándulásai, közös élményei végül így álltak össze egy teljes iskolai úttá.

A közös énekek, imádságok és bibliai igék között felhangzott a 136. zsoltár hálaadó üzenete is: „Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” - Együtt adtunk hálát mindazért, amit a diákok az elmúlt évek során kaptak: tudásért, barátságokért, megtapasztalt segítségért és a mindennapok apró örömeiért.

Az igehirdetés középpontjában Ábrahám története állt. Isten arra hívta el őt, hogy induljon el egy olyan útra, amelynek a végét még nem látta. Ez a kép különösen közel van a búcsúzó nyolcadikosok helyzetéhez. Szeptembertől új iskolák, új közösségek, új tanárok és új kihívások várnak rájuk. Sok minden még bizonytalan, de éppen ebben a bizonytalanságban hangzott el a biztatás: nem egyedül kell elindulniuk.

Az igehirdetés egyik fontos gondolata az volt, hogy az ember nem csupán azért kap áldást, hogy azt megtartsa magának. Az áldás feladat is: továbbadni a kedvességet, a figyelmet, a segítséget és azokat az értékeket, amelyeket valaki útravalóként kapott. Ahogy elhangzott: egy őszinte mosoly, egy bátorító szó vagy egy befogadó gesztus egy új közösségben sokszor többet jelent, mint gondolnánk.

Az istentisztelet végén megható pillanatok következtek. Osztályonként az oltár elé álltak a végzősök, ahol hitoktatóik (Balics Márta, Raffai Balázs Iván Izabella, Matus Klára Krisztina és Komán Szabolcsné) személyes áldást mondtak rájuk.

Az elhangzott áldás nem csupán a következő tanévre szólt. Sorra vette mindazt, ami az ember életét hordozza: az otthont, a családot, a tanítókat, az útitársakat, a munkát, a gondolatokat és a jövőt. Olyan szavak hangzottak el, amelyek talán évekkel később is eszükbe juthatnak majd azoknak, akik ezen a délelőttön ott álltak az oltár előtt.

A búcsúistentisztelet nem lezárta ezt a nyolc évet, inkább keretet adott neki. Segített megállni egy pillanatra, visszanézni arra az útra, amelyet együtt tettek meg, és bizalommal tekinteni arra, amely most kezdődik.

Holnap már a ballagás ünnepe következik. Ma azonban még csendben megszületett az az útravaló, amely talán a legfontosabb mind közül:

„Indulj el. Veled megyek. És általad másoknak is áldás leszel.”

1/34

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata