Az áldás nem marad a kertben

Beszámolók Iskola 2026. szeptember 14.

A ma reggeli, felsős tanulóinknak tartott iskolai áhítaton Matus Klára Krisztina iskolalelkész Mózes első könyvének második fejezetéből indult ki. Az Édent öntöző, majd négyfelé ágazó folyó képén keresztül arról beszélt, hogy Isten áldása nem marad egyetlen helyen. Amit kaptunk – tudást, tehetséget, időt, figyelmet vagy akár egy jó szót –, az mások számára is értékké válhat. A reggeli útravaló egyszerű kérdést hagyott a diákokkal: hagyjuk-e továbbáradni azt a jót, ami bennünk van?

Az áldás nem marad a kertben

A felsősök ma reggeli áhítatán Matus Klára Krisztina iskolalelkész Mózes első könyvének egy első olvasásra talán kevésbé hangsúlyos részletére irányította a figyelmet. Az Édenkertet egy folyó öntözi, amely aztán a kertből kilépve négyfelé ágazik.


Pisón, Gihón, Tigris és Eufrátesz – sorolja a bibliai szöveg a folyókat. Közülük kettő, a Tigris és az Eufrátesz ma is ott van a térképeinken. A kép azonban az áhítaton nem elsősorban földrajzi kérdésként vált fontossá. Sokkal inkább azért, mert a kertet éltető víz nem marad a kert határain belül.


Pedig maradhatna.


Az Éden önmagában teljes, gazdag és termékeny hely. A folyó mégis továbbindul, szétágazik, és a kert határain túli területek felé viszi tovább az életet adó vizet. Klára ebből a képből fogalmazta meg a reggel egyik központi gondolatát: Isten már a teremtéskor úgy rendezte be a világot, hogy az áldás ne maradjon egy helyben.


A víz jelentőségét ezen a nyáron különösen könnyű volt megérteni. Láttuk, mit jelent, amikor kevés az eső, kiszárad a fű, és a kertek is kevesebbet adnak. Az Édent öntöző folyó ezért nagyon is kézzelfogható kép. Vizet kap a kert, élet támad benne – majd ez az életet adó víz továbbfolyik.


Valami hasonló történhet azzal is, amit mi kaptunk.


Lehet ez tudás vagy tehetség. Lehet idő, figyelem, biztonság, egy jó családi háttér, vagy egyszerűen az a képesség, hogy valaki észreveszi a másikat. Van, aki a sportban ügyes, más zenél, rajzol, filmet készít vagy videót vág. Megint más talán olyan valamiben jó, amit még ő maga sem fedezett fel egészen.


A kérdés nem feltétlenül az, hogy kaptunk-e valamit. Inkább az, hogy mit kezdünk vele.


Meg lehet tartani magunknak. Nem is feltétlenül rosszindulatból – néha egyszerűen így kényelmesebb. Tudhatunk valamit, ami a másiknak segítene. Mondhatnánk egy jó szót. Odaadhatnánk egy kis időt vagy figyelmet. Megmutathatnánk azt, amiben jók vagyunk. Mégsem tesszük.


Az áhítat képe szerint azonban az áldás éppen akkor kezdi igazán betölteni a szerepét, amikor továbbindul. Ahogyan a folyó kilépett a kertből, úgy érhet el másokhoz a tudásunk, a tehetségünk, egy segítő gesztusunk vagy akár néhány jókor kimondott mondatunk.


És nem feltétlenül tudjuk előre, meddig jut el.


Egy ma kimondott jó szóból nyilván nem lesz Tigris vagy Eufrátesz. De azt sem mindig látjuk, mit indít el a másik emberben egy biztatás, egy megosztott tudás, egy pillantás vagy egy segítség. Lehet, hogy egészen kicsinek tűnik. A hatása mégis továbbmehet.


A reggeli áhítat végére így az Édenből kiinduló folyó képe egészen közel került az iskola mindennapjaihoz. Az osztályteremhez, a folyosóhoz, az edzéshez, a közös munkához, a barátságokhoz.


Nem az a kérdés, van-e bennünk valami jó. Hanem az, hogy hagyjuk-e továbbáradni.

Hunyadi Magazin

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata


Figyelmébe ajánljuk

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kísérje figyelemmel a Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola legfrissebb híreit, eseményeit és programjait, hogy mindig naprakész maradhasson!