– Kezdjük az idei tanévvel. Kiknek szól a Hunyadi sakk-szakköre?
– Elsősorban az 1–4. évfolyamos gyerekeket várjuk. Külön kezdő és haladó csoportban dolgozunk, mert egészen másra van szüksége annak, aki most ismerkedik a figurákkal, és annak, aki már játszik, esetleg versenyre is készül. A kezdőknél az első lépés tényleg az alapok megtanulása. A haladóknál már lehet állásokat elemezni, taktikákról beszélni, és persze sokat játszani.
– Önnél a sakk jóval régebbi történet annál, mint hogy egy iskolai szakkört vezet. Honnan indult?
– Már gyerekkoromban versenyszerűen sakkoztam, tehát én először játékosként ismertem meg ezt a világot. Később tanítani is kezdtem a sakkot, és valahogy mindig velem maradt. A családunkban is jelen van, mind a négy gyermekem sakkozik, és az évek során sok gyermeket tanítottam.
– A történetében van egy érdekes kitérő is: a GO. Sőt, ott egészen messzire jutott.
– Igen, a GO is nagyon közel került hozzám. Ez egy több ezer éves stratégiai táblajáték, egészen más rendszerrel, mint a sakk, mégis sok mindenben rokon vele: előre kell gondolkodni, összefüggéseket felismerni, döntéseket hozni. 2008-ban a magyar GO-válogatott tagjaként Pekingben részt vettem az első Szellemi Sportok Olimpiai Játékán. Nagyon különleges élmény volt ilyen közegben, nemzetközi mezőnyben játszani.
– Mit hoztál ebből magaddal pedagógusként?
– Talán leginkább azt, hogy egy táblajáték sokkal több annál, ami első pillantásra látszik. A gyermeknek természetesen játék, és jó, ha az is marad. Közben viszont figyel, tervez, emlékezik, dönt, majd szembesül a döntése következményével. Ha valamit elnézett, nem lehet azt mondani, hogy a futó ment rossz helyre magától. A következő partiban viszont már lehet másképp csinálni. Szerintem ez nagyon értékes tanulási helyzet.
– A Hunyadiban ráadásul a sakk nem csak szakköri foglalkozásként jelenik meg. Hogyan kapcsolódik az oktatáshoz?
– Az iskolában a Sakkpalota program a matematika orientációjú tagozathoz kapcsolódik, és elsősorban a logikus gondolkodást erősíti. A képességfejlesztő sakk az alsó tagozaton, az 1–4. évfolyamon heti egy órában jelenik meg. Polgár Judit Sakkpalota-programjára, annak tankönyveire és munkafüzeteire építünk.
– Ön is tanult Polgár Judittól?
– Elvégeztem Polgár Judit pedagógusképzését, és ezt követően indítottam el a Hunyadiban a Sakkpalota Programot. Számomra azért is érdekes ez a módszer, mert nem egyszerűen sakkozókat akar nevelni. A sakk eszközzé válik: lehet vele logikát, figyelmet, problémamegoldást, térbeli tájékozódást fejleszteni, és közben arra is lehetőséget ad, hogy a különböző tempóban haladó gyerekek más-más feladatot kapjanak.
– Akkor előfordulhat, hogy egy gyerek a Sakkpalotában találkozik először ezzel a világgal, aztán egyszer csak ott ül egy sakkversenyen?
– Persze. Nem mindenkinek ez lesz az útja, és nem is kell, hogy az legyen. Van, akit maga a játék fog meg, más szeret versenyezni. A szakkörön viszont arra is lehetőség van, hogy aki többet szeretne, tovább tudjon lépni.
– Ennek már látható eredményei is vannak. A Hunyadi honlapján nemrég három, ugyanabba az osztályba járó diák sakkérmeiről is beszámoltunk. Mennyire fontosak a versenyek?
– Annak a gyereknek, aki szeret versenyezni, nagyon sokat adhatnak. Ott már nincs segítség, nincs közös gondolkodás: leül két játékos egymással szemben, és elindul a parti. Meg kell tanulni nyerni, de veszíteni is. Utána pedig érdemes megnézni, hol fordult meg a játék. Egy érem természetesen öröm, de pedagógusként legalább ennyire érdekes az út, amíg egy gyerek eljut odáig.
– A sakk azonban nem csak versenyhelyzetben jelenik meg a Hunyadi életében. A 4.c osztály például a Sakk Világfesztiválra is eljutott. Miért lehet fontos egy ilyen program?
– Azért, mert ilyenkor a gyerekek megtapasztalják, hogy a sakk világa sokkal tágabb annál, mint amit egy sakktábla mellett megszoktak. Találkozhatnak más gyerekekkel, új játékhelyzetekkel, programokkal, és a sakk összekapcsolódhat akár a művészettel, a kreativitással is. Sőt, személyesen Polgár Judittal is találkoztak!
– Van olyan képesség, amelyen különösen gyorsan észreveszed, hogy a sakk hat rá?
– A figyelmen mindenképpen. Egy sakkpartiban nem elég csak a saját tervünket nézni, azt is észre kell venni, mit akar a másik. Ez folyamatos koncentrációt kíván. De ugyanilyen fontos az előrelátás: ha ezt lépem, mi történhet utána? És mi történik azután? Egy idő után a gyerek elkezd lehetőségekben gondolkodni. A több évig sakkozó tanítványaim matematika versenyeken is dobogós helyeket szereznek.
– És mi történik azzal a kisgyerekkel, aki azt mondja: „Én nem tudok sakkozni”?
– Semmi baj. Pont ezért van kezdő csoport. Nem kell úgy érkezni, hogy valaki már ismeri a megnyitásokat vagy tud mattot adni. Az érdeklődés bőven elég. Az első siker néha csak annyi, hogy már tudja, merre léphet a huszár – aztán egyszer csak lejátszik egy egész partit.
– Ha egy mondattal kellene meggyőznie egy bizonytalan gyereket, hogy jöjjön el a szakkörre, mit mondana neki?
– Talán nem is győzködném. Azt mondanám: gyere el, ülj le a tábla mellé, és próbáld ki. A sakkot igazán úgyis játék közben lehet megszeretni.
A Hunyadi sakk-szakköre a 2026/27-es tanévben is várja az 1–4. évfolyamos diákokat, kezdő és haladó csoportban. A foglalkozásokat Honti Marianna vezeti.