A szivárvány ígérete – reggeli áhítat alsósainknak

Beszámolók Iskola 2026. szeptember 18.

Vannak viharok, amelyek az égen támadnak, és vannak, amelyek az életünkben. A péntek reggeli áhítaton az iskolalelkész Noé történetén és a szivárvány képén keresztül beszélt diákjainknak Isten megtartó szeretetéről. Az aulában összegyűlt gyerekek nemcsak hallgatói, hanem aktív résztvevői is voltak az alkalomnak. A reggelt ezúttal is zene, közös ének és imádság tette teljessé.

A szivárvány ígérete – reggeli áhítat alsósainknak

Milyen érzés kint lenni egy viharban, amikor hirtelen elsötétül az ég, szakad az eső, villámlik és fülsüketítően dörög? Ezzel a nagyon is átélhető kérdéssel fordult Klára néni az aulában összegyűlt alsó tagozatos gyerekekhez.

A válasz hamar megszületett: félelmetes.

Innen vezetett az út Noé történetéhez. Ahhoz az emberhez, aki akkor is hitt Isten szavának, amikor a körülötte élők számára értelmetlennek tűnhetett, amit tesz. Bárkát épített a szárazföldön, mert bízott abban, aki erre kérte.

Az áhítatba a gyerekek is bekapcsolódtak. Együtt idézték fel Noé nevét, számolták meg családjának tagjait, és még az özönvíz közeledtét is „megszólaltatták”: előbb az ujjak halk kopogása jelezte a cseppeket, majd egyre erősebben érkezett az eső.

A történet azonban nem az özönvízzel ért véget. Amikor Noé és családja újra kiléphetett a bárkából, Isten szövetségének jeleként megjelent a szivárvány.

Matus Klára Krisztina egy személyes történetet is megosztott a gyerekekkel. Egy alkalommal egy számára új és bizonytalan helyzet felé autózott, tele aggodalommal. Útközben – bár nem esett – egyszer csak szivárvány jelent meg az égen. Számára ez akkor Isten különösen személyes üzenetévé vált: ne féljen, nincs egyedül.

Mert nemcsak az időjárásban vannak viharok.

Vihar lehet egy veszekedés a testvérünkkel vagy a szüleinkkel. Vihar lehet egy fájdalmas veszteség, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk – akár egy nagyszülőt vagy egy kedves háziállatot. Vannak szomorúságok, amelyek annyira mélyre érnek, hogy szinte minden gondolatunkat betöltik.

A szivárvány ezekben a helyzetekben is emlékeztethet bennünket Isten ígéretére és közelségére. Arra, hogy az élet nehézségeiben sem maradunk magunkra. A segítség pedig nem feltétlenül úgy érkezik, ahogyan elképzelnénk: megérkezhet édesanyánkon vagy édesapánkon keresztül, egy tanár, egy barát vagy egy mellettünk álló ember személyében.

Az áhítat zenei szolgálattal is gazdagodott. Művészeti iskolánk növendéke, Tauber Ármin Johann Sebastian Bach egyik művéből játszott zongorán. Reggeli áhítataink szép hagyománya, hogy művészeti iskolánk egy-egy növendéke muzsikájával ajándékozza meg az összegyűlt közösséget.

A gyermekek közös énekét Kabók Szilárd tanár úr zongorán, Nagy-Stinner Ágnes tanárnő pedig fuvolajátékával kísérte.

Az alkalom közös imádsággal, a Miatyánkkal és áldással zárult. A reggel üzenete pedig egyszerű képben maradhatott velünk: ha legközelebb szivárványt látunk, eszünkbe juthat, hogy a vihar nem az utolsó szó. Isten ígérete a vihar után is ott ível fölöttünk.

Hunyadi Magazin

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata


Figyelmébe ajánljuk

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Kísérje figyelemmel a Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola legfrissebb híreit, eseményeit és programjait, hogy mindig naprakész maradhasson!