Október a látás hónapja, amely jó alkalmat kínál arra, hogy ne csak szemünk egészségével foglalkozzunk, hanem azoknak az embereknek a mindennapjait is jobban megismerjük, akik részben vagy teljesen látásuk nélkül tájékozódnak a világban. Iskolánkban október 15-én mindkét terület helyet kapott egy délelőtti program keretében.

A rendezvényt a Soproni Lady Lions Club szervezte. Dr. Halmos Mária, a klub vezetője elmondta, hogy a szemészeti vizsgálatokat a soproni New Eye Lézercentrum vállalta jótékonysági felajánlásként, három doktornő közreműködésével. A szűrésre azokat a tanulókat irányították, akiknél iskolánk védőnője, Heni néni az előzetes vizsgálatok során további ellenőrzést tartott indokoltnak. A szervezésben és a lebonyolításban dr. Loránt Kinga, a Lions Club tagja is részt vett.

A gyerekek látásélességét különböző vizsgálóeszközökkel ellenőrizték, és a színlátás vizsgálatára is sor került. Utóbbihoz olyan, színes pontokból összeállított ábrákat használtak, amelyekben számokat kellett felismerni. A vizsgálatok célja az esetleges látásproblémák korai felismerése volt, hogy szükség esetén további szemészeti ellenőrzésre kerülhessen sor.

A délelőtt másik részében a vakok és gyengénlátók soproni közösségének tagjai találkoztak diákjainkkal. A beszélgetés egyszerű kérdésekkel indult: találkoztak-e már látássérült emberrel, miről lehet felismerni, és vajon hogyan tudnának neki segíteni?

Szó esett a fehér botról, amely a tájékozódás fontos eszköze, valamint a járdákon és közlekedési csomópontokban elhelyezett tapintható burkolati jelzésekről. A gyerekek megtudhatták, hogy ezek a lábbal vagy fehér bottal érzékelhető felületek az útvonal követésében, illetve a veszélyesebb helyek felismerésében segítenek.

A vakvezető kutyák munkája is sok kérdést vetett fel. A diákok hallhattak arról, milyen hosszú és gondos felkészítés előzi meg, amíg egy kutya biztonságosan kísérheti gazdáját. Megtanulták azt is, hogy a hámmal dolgozó vakvezető kutyát nem szabad simogatni, szólongatni vagy más módon megzavarni, hiszen ilyenkor fontos feladatra összpontosít. Ezek az állatok megtanulják a gyakran használt útvonalakat, segítenek az akadályok elkerülésében, és idővel – akárcsak az emberek – nyugdíjba vonulnak.

Amikor a szemünk helyett más érzékszerveinkre figyelünk

A vendégek többféle játékot és szemléltetőeszközt is hoztak, amelyekkel a gyerekek megtapasztalhatták, milyen sok információhoz juthatunk a tapintás és a hallás segítségével.

Az egyik feladatban különböző felületű korongok párjait kellett megtalálniuk, kizárólag tapintással. Másutt zoknikat párosítottak, illetve olyan fakockák között keresték az összetartozókat, amelyekben golyók voltak, és megrázva eltérő hangokat adtak. A feladatok során kiderült, hogy egy tárgy felületének apró különbségei vagy egy jellegzetes hang is fontos támpontot jelenthet, ha nem a látásunkra hagyatkozunk.

A foglalkozást vezető vendégek arról is beszéltek, hogy a látás hiányában a többi érzékszerv, különösen a tapintás, a hallás és a szaglás nagyobb szerepet kap a mindennapi tájékozódásban.

Különösen érdekesek voltak a látásszimulációs szemüvegek, amelyek különböző szembetegségek látásra gyakorolt hatását szemléltették. A gyerekek így arról is képet kaphattak, hogy a látássérülés nem feltétlenül jelenti a látás teljes hiányát: van, aki homályosan lát, másnak a látótere szűkül be, vagy éppen a központi látása sérül.

Hogyan segítsünk jól?

A délelőtt egyik legemlékezetesebb része az volt, amikor a tanulók Zoli bácsi segítségével a látássérült emberek biztonságos kísérését is gyakorolhatták.

Az első és talán legfontosabb szabály egyszerű: mielőtt segítenénk, kérdezzük meg, szükség van-e rá. Egy kedves „Segíthetek valamiben?” sokkal többet ér, mint ha szó nélkül megragadnánk valakinek a karját.

A gyakorlati bemutatón a gyerekek megtanulták, hogy kísérés közben a segítő egy kissé előrébb halad, a látássérült ember pedig a karjába kapaszkodva követi. Szűkebb helyen a kísérő a karját hátrahúzva jelezheti, hogy egymás mögött kell továbbmenniük. A diákok maguk is kipróbálhatták ezeket a mozdulatokat, és megtapasztalhatták, mennyire fontos az egyértelmű kommunikáció és a kölcsönös bizalom.

Arról is beszélgettek, hogyan segíthetnek például egy zebránál, buszra szálláskor vagy egy ismeretlen épületben. Ha egy látássérült ember szeretne leülni, elegendő a kezét a szék támlájához vezetni, így önállóan is meg tudja találni az ülőhelyet.

Apróságoknak tűnhetnek ezek a mozdulatok, de a mindennapokban sokat jelentenek. A gyerekek azt is megérthették, hogy a segítségnyújtás nem azt jelenti, hogy mindent megteszünk valaki helyett, hanem azt, hogy ott és úgy segítünk, ahol és ahogyan arra valóban szüksége van.

A program így jóval többről szólt egy egészségügyi szűrésnél. A szemészeti vizsgálatok mellett a diákok olyan ismereteket és tapasztalatokat szerezhettek, amelyekkel később az utcán, a közlekedésben vagy akár egy hétköznapi találkozás során is élhetnek.

Köszönjük a Soproni Lady Lions Clubnak, a New Eye Lézercentrum szakembereinek, valamint a vakok és gyengénlátók soproni közösségének, hogy időt és figyelmet szántak diákjainkra, és ilyen sokoldalúan mutatták meg, mit jelent más szemmel – vagy éppen látás nélkül – megtapasztalni a világot.

1/12

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata