A tanév első csendesnapja ezúttal a víz bibliai jelentése köré épült. A napot Matus Klára Krisztina iskolalelkész készítette elő és szervezte meg a pedagógusok közreműködésével. A közös gondolkodás kiindulópontját Ezékiel próféta látomása adta: a templomból fakadó víz egyre bővebb folyóvá válik, és amerre eljut, ott élet támad. A történethez Jézusnak az élő vízről szóló tanítása kapcsolódott.

A reggel a három felekezet templomaiban kezdődött. Evangélikus tanulóink az evangélikus templomban, katolikus diákjaink a Szent Margit-templomban, református tanulóink pedig a református templomban vettek részt istentiszteleten. Bár a három alkalom eltérő bibliai történeteket és példákat is felidézett, valamennyi ugyanahhoz a kérdéshez vezetett: honnan meríthetünk erőt, reményt és szeretetet, és hogyan adhatunk tovább abból, amit kaptunk?

Ahová Jézus eljut, ott élet van

Az evangélikus istentiszteleten Matus Klára Krisztina iskolalelkész a Holt-tenger különös világából indult ki. A rendkívül sós vízben nem élnek halak, és bár a Jordán folyó táplálja, a tengernek nincs kifolyása. Ez a kép segített megérteni Ezékiel próféta látomását, amelyben az Isten templomából eredő patak fokozatosan hatalmas folyóvá duzzad, majd még a Holt-tenger vizét is életre kelti.

Az igehirdetésbe a gyerekek is bekapcsolódtak. A templomban többször is felhangzott a közösen megtanult mondat: „Ahová eljut az élő víz, ott élet van!”

Az iskolalelkész arról is beszélt, hogy mindannyiunk életében lehetnek olyan területek, amelyek a Holt-tengerre emlékeztetnek. Egy régi sérelem, a magány, egy elrontott kapcsolat vagy a félelem. Jézus azonban éppen ezekbe a helyzetekbe szeretne megújulást hozni. A tanítás végén a diákok azt is megfogalmazhatták magukban, mit szeretnének elengedni, és mi az, amiben segítségre, bátorításra vágynak.

Az igehirdetés egyik legfontosabb gondolata így hangzott: „Nem tó leszel, hanem folyó.” A szeretet ugyanis nem arra való, hogy megtartsuk magunknak. Továbbadhatjuk egy kedves szóval, egy bocsánatkéréssel, vagy azzal, ha észrevesszük azt, aki egyedül maradt.

Kinek szerezhetek ma egy kis örömet?

A Szent Margit-templomban Marics István plébános atya mutatott be szentmisét katolikus tanulóinknak. Homíliájában a víz bibliai motívumát idézte fel a teremtéstől a pusztai vándorláson és a keresztségen át egészen a Jelenések könyvéig.

Különös hangsúlyt kapott Jézus és a szamáriai asszony találkozása. A kúthoz érkező asszony vizet szeretne meríteni, Jézus azonban olyan ajándékról beszél neki, amely az ember legmélyebb szomjúságát is képes csillapítani. A történetben az asszony végül otthagyja korsóját, és másokhoz indul, hogy elmondja, kivel találkozott.

Marics István atya arra hívta fel a figyelmet, hogy az ember nemcsak vízre szomjazik. Szükségünk van szeretetre, elfogadásra, figyelemre és megbocsátásra is. A szentmise tanítása az iskolai hétköznapokhoz is kapcsolódott: mit teszünk, amikor valakit kinevetnek, amikor egy társunk egyedül marad, vagy amikor lehetőségünk nyílik segíteni?

A homília végén egy egyszerű, de elgondolkodtató kérdés hangzott el: „Kinek szerezhetek ma egy kis örömet?” Talán éppen ez az egyik legkézzelfoghatóbb módja annak, hogy az élő vízről szóló bibliai tanítás ne maradjon csupán templomi gondolat.

A repedt korsó és a virágzó ösvény

A református templomban Novotni László igehirdetése szintén Ezékiel próféta látomásához kapcsolódott. A diákok először a Szentföld éghajlatáról és a víz különös jelentőségéről hallhattak. A hosszú, száraz időszak után érkező eső nem egyszerűen megváltoztatja a tájat, hanem lehetővé teszi az életet.

Innen vezetett tovább a gondolat a keresztséghez és a lelki megújuláshoz. Ahogyan a kiszáradt földet felüdíti a víz, úgy van szüksége az embernek is arra, hogy Isten szeretete megújítsa.

Az igehirdetés emlékezetes része egy repedt cserépedény története volt. A vízhordó fiú egyik korsójából hazafelé mindig elszivárgott a víz. A korsó emiatt haszontalannak érezte magát, mígnem megtudta, hogy az út mentén éppen az általa megöntözött oldalon nyílnak a virágok. Amit hibának gondolt, az mások számára ajándékká vált.

A történet üzenete a gyerekekhez is szólt: nem kell tökéletesnek lennünk ahhoz, hogy valami jót adhassunk a környezetünknek. Isten szeretete a gyengeségeinken keresztül is utat találhat másokhoz.

Négy állomás, négy bibliai történet

A templomi alkalmak után a program az iskolában folytatódott. Tíz órakor kezdődött a forgószínpadszerű feldolgozás, amelyben a tantermek bibliai történetek helyszíneivé alakultak. A pedagógusok az egyes állomásokon beszélgetésekkel, szemléltetéssel és közös feladatokkal segítették a történetek megértését.

A foglalkozások középpontjában ezúttal is a víz állt, de minden történet más oldalról közelítette meg Jézus és az ember kapcsolatát.

Az alsó tagozatosok Péter halfogásával, a Betesda tavánál történt gyógyítással, a vihar lecsendesítésével és Péter vízen járásával ismerkedhettek. A kisebbek osztályonként, tanítóik kíséretében haladtak egyik helyszínről a másikra. A húszperces állomásokon az életkorukhoz igazodó módon foglalkoztak a bibliai eseményekkel. Az első évfolyamosok az ebédidő miatt három, a második–negyedik évfolyamosok négy állomáson vettek részt.

A felsősöknél másképpen szerveződött a forgószínpad. Az osztályokat négy részre osztották, és az évfolyamok diákjai FORRÁS, TENGER, TÓ és FOLYÓ nevű csoportokban dolgoztak együtt. Így a megszokott osztályközösségeken túl más párhuzamos osztályok tanulóival is találkozhattak.

A felső tagozat négy története a Betesda tavánál történt gyógyítás, a vihar lecsendesítése, Péter vízen járása, valamint Jézus és a szamáriai asszony találkozása volt. A harmincöt perces foglalkozások elején a Kiválasztottak című filmsorozat rövid részletei idézték fel a bibliai eseményeket, amelyekhez azután közös feldolgozás kapcsolódott.

A történetek sokféle emberi helyzetet hoztak közel a diákokhoz. A viharban megrémülő tanítványok a félelemről és a bizalomról, a vízen járó Péter a hitről és a bizonytalanságról, a Betesda tavánál meggyógyított beteg a reményről és az újrakezdésről, a szamáriai asszony története pedig az elfogadásról és a valódi találkozásról adott alkalmat a beszélgetésre.

A délelőtt során ugyanaz a bibliai motívum tért vissza újra és újra, mégsem mindig ugyanazt jelentette. Hol a félelem helyszíne volt a víz, hol a gyógyulásé, máskor pedig az élet és a megújulás jelképe.

Amit továbbvihetünk

A csendesnap az alsó tagozaton a déli órák előtt, a felsősöknél 12.35-kor zárult. A program végén a közös imádság is helyet kapott.

A „Merülj bele!” cím egyszerre volt meghívás a bibliai történetek mélyebb megismerésére és arra, hogy a gyerekek saját életükben is keressék azok jelentését. A három templomban elhangzott igehirdetések és az iskolai foglalkozások más-más módon, de ugyanarra irányították a figyelmet: az Istentől kapott szeretet akkor válik igazán láthatóvá, amikor továbbadjuk.

Egy kedves szóban, egy megbocsátott sérelemben, egy magányos társunk mellé húzott székben. Nem feltétlenül nagy dolgokban.

Ahogyan Ezékiel látomásában a templom küszöbe alól először csak egy kis patak indult el, úgy a mindennapokban is egészen apró gesztusokból születhet valami, ami másoknak életet, reményt és örömet ad.

1/12

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata