Ma, az első tanítási napon, hétfőn a második tanóra végén rövid rádiós megemlékezéssel tisztelegtünk a magyar költészet napja előtt. Hazánkban 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük ezt a jeles alkalmat, amely a magyar irodalom egyik legfontosabb ünnepe.
Bár a mai világban talán kevésbé tűnik „divatosnak” a versolvasás, számos költemény mégis végigkíséri életünket. Ezek az alkotások generációkon átívelve őrzik hatásukat, bizonyítva, hogy a költészet időtálló és élő része kultúránknak. A magyar líra gazdag hagyománya szinte kimeríthetetlen forrást jelent mindazok számára, akik szeretnék mélyebben megérteni nyelvünket, történelmünket és társadalmi változásainkat.
A megemlékezést követően a nagyszünetben játékos verskeresésre hívtuk a diákokat. Az alsó és felső tagozatos épületek különböző pontjain „versfelhők” jelentek meg, amelyek alapján a tanulóknak ki kellett találniuk az adott költemény címét. Összesen nyolc ilyen feladvány várta a résztvevőket, akik a megfejtéseket egy lapon adhatták le az aulában – természetesen apró jutalommal is készültünk számukra.
A hét folyamán tovább él a költészet ünnepe az iskola falai között. Az aulában elhelyezett „Hunyadisok kedvenc versei” paravánra diákok és pedagógusok egyaránt felhelyezhetik kedvenc verseiket – legyen szó nyomtatott, kézzel írt vagy akár illusztrált alkotásokról. Emellett egy másik paraván is gazdagítja a teret, amelyen képek, idézetek és versek segítik az elmélyülést.
A program szervezője Mizser Viktória tanárnő volt, akinek kezdeményezése révén a költészet nemcsak megemlékezés, hanem közös élmény is lett iskolánkban.