Az „Év Zenésze” háziverseny évről évre különleges alkalom a művészeti iskola életében. Nemcsak azért, mert díjak és minősítések találnak gazdára, hanem mert ilyenkor a tanév során végzett munka egyszerre válik hallhatóvá és láthatóvá. Egy-egy produkció mögött ott vannak a hosszú gyakorlások, az újrakezdett etűdök, a javított belépések és azok a pillanatok is, amikor valami végre „összeáll”.
Az idei verseny szakmai zsűrije ismét nagy tapasztalattal érkezett az értékelésre.
A zsűri elnöke Szokolay Orsolya hegedűművész volt, mellette Szabó Anita fuvolaművész és Legendy László zongoraművész vett részt a munkában. A zsűritagok nemcsak értékeltek, hanem sok esetben rövid személyes visszajelzésekkel is segítették a fellépőket, ami különösen sokat jelentett a fiatal zenészek számára.
Az „Év Zenésze” vándorkupa idei ELSŐ díját Farkas-Králl Stefi kürt szakos növendék nyerte el, felkészítő tanára Hetyei József. A MÁSODIK helyen Szigyártó Áron zongorista végzett, tanára Horváthné Török Adél, míg a HARMADIK díjat Kékesi Lilien zongorista kapta, szintén Horváthné Török Adél növendékeként.
KIEMELT ARANY minősítésben és különdíjban részesült Keresztes-Bruckner Bence fuvolista, aki a Szokolay Sándor Alapítvány különdíját is átvehette. Ugyancsak KÜLÖNDÍJAT KAPOTT a Gimesi Elvira – Szabó Dóra – Komán Szabolcs trió, akik számára a Ligneum ajánlott fel elismerést. KIEMELT ARANY minősítést szerzett továbbá Fekete Dóra és Németh Anasztázia harmonikán, Tauber Ármin és Winkler Veronika zongorán.
KIEMELT ARANY minősítéssel zárta a versenyt Csuport Emma, Gimesi Elvira Matilda, Komán Szabolcs, Komáromi Bulcsú, Nádudvari Margit, Schulcz Sára és Szabó Dóra is. A verseny során számos arany-, ezüst- és bronzfokozat született, így a délután végére valóban hosszú névsor bizonyította, mennyi munka zajlik a tanszakokon nap mint nap.
A közönség soraiban végig ott ültek a családtagok, tanárok, diáktársak. Egy-egy jól sikerült darab után sokszor előbb érkezett a megkönnyebbült mosoly, mint a taps. Talán ezek a pillanatok adják leginkább egy ilyen verseny valódi hangulatát: amikor nemcsak az eredmény számít, hanem az is, hogy valaki kiállt a színpadra, végigjátszotta a művét, és megmutatta, hol tart most a saját útján.