Iskolánk volt diákja, Bek Zoltán személyes hangvételű levélben kereste meg intézményünk vezetőségét azzal a szándékkal, hogy Rajnai Károly emlékére díjat alapítson. Kezdeményezését az iskola vezetőségével, valamint Rajnai Károly feleségével, Blanka nénivel és a családdal egyeztette, akik támogatásukról biztosították az elképzelést.

A levél írója így fogalmazott:

„Vannak, akik után még a szokásosnál is nagyobb űr keletkezik.”

Számára Rajnai Károly nem csupán iskolaigazgató volt, hanem olyan ember, aki példát adott emberségből, figyelemből és méltóságból.

„Már gyermekként is azt láttam benne, hogy fontosak számára a klasszikus értékek, de ezeket sosem erővel akarta nekünk átadni, s közben mindig nyitottnak éreztem őt az ifjú generációk által hozott új szemléletre is” – írja visszaemlékezésében.

Bek Zoltán szerint Rajnai Károly személyiségének egyik legfontosabb vonása az volt, hogy nem csupán a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tanulókra figyelt.

„Nem csak a tehetséges és szófogadó gyerekek sorsát viselte a szívén, hanem a gyengébb képességűekét és a vásottakét is.”

A tervek szerint a létrejövő Rajnai Károly-emlékdíj olyan tanulók elismerésére szolgál majd, akik saját képességeikhez mérten kimagasló teljesítményt nyújtanak, közösségükért dolgoznak, és magatartásukkal is értéket képviselnek. A díj odaítéléséről a tantestület szakmai és erkölcsi megítélése alapján születne döntés minden tanév végén.

A kezdeményező így fogalmazta meg a díj létrehozásának célját:

„Ezzel kívánunk megőrizni egy apró darabot Karcsi bácsi szellemiségéből.”

Az iskola közössége hálával és tisztelettel fogadta a kezdeményezést. Vannak emberek, akik távozásuk után is alakítják egy közösség életét – nem jelenlétükkel, hanem azzal, amit másokban elindítottak. Rajnai Károly emléke sokak számára ilyen marad.

Bek Zoltán levelét az alábbiakban változtatás nélkül közöljük, mert úgy érezzük, soraiban nemcsak egy kezdeményezés születésének története, hanem egykori igazgatónk személyiségének lenyomata is megmutatkozik.

Íme a levél:

„Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?” - teszi fel a kérdést Örkény István Tóték című regényének elején. A regényben ez a kérdés ugyan más kontextusba ágyazódik, ám ha az eredeti feltevést tovább fejtjük, hamar adódik egy másik kérdés: Mikor egy embertársunk megtér a mennyei Atyához, marad-e utána egy embernyi űr? Nos személyes tapasztalatom szerint ez nemcsak, hogy igaz, de olyannyira így van, hogy vannak, akik után még a szokásosnál is nagyobb űr keletkezik.

Valami hasonló érzés kerített hatalmába, amikor megtudtam, hogy Rajnai Károly igazgató úr - vagy ahogy mindenki ismerte Karcsi bácsi - megtért a Teremtőhöz, ez pedig azóta sem hagy nyugodni. Karcsi bácsi nagyon értette a matematikát, így hát lehet, hogy ő meg tudta volna nekem magyarázni, mégis mi az oka annak, hogy míg a számtan világában valaminek a hiányát játszi könnyedséggel ki tudjuk fejezni mindössze annyival, hogy kitesszük a negatív előjelet, addig egy ember esetében ugyanez a módszer csődöt mond. S míg egy számtani hiányt pótolni csupán egy alsó tagozatos 'Mókuskának' való ujjgyakorlat, addig ugyanezt egy ember esetében megtenni lehetetlenség.

S mégis, az ember úgy érzi, mikor egy szívünknek kedves ember hagy itt minket, hogy mennybéli feladatain kezdjék fáradozni, akkor bizony valamit tenni kell, hogy abból az űrből, ami utána maradt, a mi korlátozott eszközeinkkel valamicskét mégis kitöltsünk. Kiváltképp igaznak tartom ezt olyan emberekre, akik azzal, amit tettek és ahogy éltek magasabb érvényt szereztek a létezésüknek, mert magukban hordoztak valamit, ami több és jobb a puszta emberi létösztönnél. Az én szememben Karcsi bácsi ilyen ember volt. Sokat gondolkodtam rajta, hogyan is lehetne jellemezni azt az attitűdöt, ami belőle sugárzott, s végül arra jutottam, hogy Karcsi bácsi egy, a legnemesebb, Thomas Mann-i értelemben vett kulturpolgár volt. Valaki, akiben a tradicionális értékek tisztelete és az újdonságra való nyitottság harmonikus egységet alkotott, valaki, aki minden mozdulatából és megszólalásából méltóságteljes megfontoltságot és emberszeretetet sugárzott. Már gyermekként is azt láttam benne, hogy fontosak számára a klasszikus értékek, de ezeket sosem erővel akarta nekünk átadni, s közben mindig nyitottnak éreztem őt az ifjú generációk által hozott új szemléletre is. Két világ polgára volt, akit igaz kereszténynek ismertem, s ez meglátszott azon is, hogy nem csak a tehetséges és szófogadó gyerekek sorsát viselte a szívén, hanem a gyengébb képességűekét és a vásottakét is. Minden erejével azon fáradozott, hogy a rábízott közösség javát a tőle telő legteljesebb módon szolgálhassa, de a rá bízott hatalom dacára soha egy pillanatra sem rugaszkodott el a földtől. Karcsi bácsi duplán fontos küldetést végzett, az iskolában tanulók és dolgozók javát tetteivel szolgálta, s közben személyiségével és attitűdjével morális példát is állított eléjük.

Ez volt az a gondolat, amelynek mentén családommal egyetértésben arra jutottunk, hogy fontos volna létrehozni egy olyan mementót, ami megőrzi Karcsi bácsi nevét, a fentebb taglalt szellemiségét és közben továbbvisz valamit abból a küldetésből, amit Karcsi bácsi fáradhatatlanul végzett. Arra gondoltunk, hogy egy - a keresztény szellemnek megfelelően - szociális megfontoltságú jutalomdíj, ami az élő és élhető közösségek megteremtésén munkálkodó, valamint a saját képességeikhez mérten kimagasló teljesítményű tanulókat jutalmazná, alkalmas lenne erre. Bízva abban, hogy kezdeményezésünket mások is felkarolják, a család és az igazgatóság hozzájárulását kérve úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a Rajnai Károly emlékdíjat, amely a tantestület kizárólag szakmai és erkölcsi megítélése alapján kerül majd kiosztásra minden tanév végén. Ezzel kívánunk megőrizni egy apró darabot Karcsi bácsi szellemiségéből.”

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata