A szeptember 24-i Kutatók délelőttje rögtön egy olyan kérdéssel indult, amelyre szinte minden kéz a magasba lendült: ki látott már tűzijátékot? Innen már csak egy lépés volt annak bemutatása, hogyan lehet különböző anyagok segítségével eltérő színű lángokat előcsalni. A gyerekek figyelték a néha alig észrevehető, máskor zöldes, vörös vagy kékes árnyalatú lángokat, és közben az is kiderült, hogy a hétköznapi konyhasó is egészen más arcát mutatja, ha lángba kerül.
A tűz később is visszatért. Egy papírzsebkendő került a figyelem középpontjába: előbb folyadékba áztatták, majd csipesszel tartva meggyújtották. A kísérlet előtt még mindenki egyetértett abban, hogy a papír éghető, és abban is, hogy az alkohol ég. Hogy ezek együtt mégis milyen meglepetést tudnak okozni, azt már jóval nagyobb zajjal kommentálta az aula közönsége.
A látványosabb pillanatok közé tartozott a vaspor égésének bemutatása is. Ennek kapcsán a gyerekek megtudhatták, hogy hasonló jelenséggel találkozhatnak a csillagszóróban is. Aztán elhangzott az a mondat, amelyre alighanem mindenki felkapta a fejét: ha marad idő, rakétát is kilőnek.
Maradt.
Az aulában felállított „rakétaállomásról” a töltőanyag meggyújtása után elstartolt a rakéta, amit a hangfelvételen is jól hallható felkiáltások és taps fogadott. Ezen a délelőttön ugyanis a tudomány nem csendes szemlélődésre kérte a gyerekeket. Inkább arra, hogy figyeljenek, kérdezzenek, tippeljenek – és néha csodálkozzanak rá arra, ami a szemük előtt történik.
Így került elő egy rozsdás, nehéz balta is. Először mindenki számára ismerős tapasztalatból indult a gondolatmenet: ha valami nehéz, lehúzza a kezünket. De mi történik akkor, ha a baltát egy megfelelően elrendezett szerkezetre akasztjuk, majd elengedjük? A látvány első pillantásra annyira szokatlan volt, hogy elhangzott a játékos felkiáltás is: „Csoda történik!” A magyarázathoz azonban már szükség lesz arra a fizikára, amellyel a gyerekek később, többek között hetedik osztályban találkoznak majd.
Nem minden kísérlethez kellett tűz vagy balta. Egy pohárban a mazsolák kaptak főszerepet: a folyadékban keletkező szén-dioxid-buborékok megtapadtak rajtuk, és a felszín felé emelték őket. A „repülő mazsolák” mozgását figyelve már maguk a gyerekek is keresték a választ arra, mi lehet a buborékok szerepe.
A bemutató egyik utolsó kísérletében egy mécses úszott a megszínezett vízen. Miután meggyújtották, üveggel borították le. A láng hamarosan kialudt – ezt könnyű volt észrevenni. De történt valami más is: az üveg alatt megemelkedett a víz szintje, vele együtt pedig a mécses is feljebb került. A háttérben itt már a nyomáskülönbség állt, amelynek pontosabb fizikai magyarázatával szintén később találkoznak majd a diákok.
Talán éppen ez a Kutatók délelőttjének egyik legjobb része. Nem kell mindent azonnal képletekkel megmagyarázni. Elég, ha egy felszálló mazsola, egy különös színű láng, egy mozdulatlanul maradó balta vagy az üvegben megemelkedő víz után ott marad a kérdés: de miért történt ez?
Erre a kérdésre pedig már érdemes tovább keresni a választ.