Vajon mit jelent, ha valaki a nevünkön szólít bennünket? Ezzel az egyszerű kérdéssel indult az igehirdetés.
A gyerekek először a beceneveiket mondhatták ki hangosan, közösen, majd egy másik különös feladat következett: mindenki egyszerre, suttogva mondta ki a saját nevét. A sok száz hang összemosódott, egyetlen nevet sem lehetett külön kihallani. A feladat azonban éppen erre világított rá: amit mi már nem tudunk megkülönböztetni, azt Isten egyenként ismeri.
Az igehirdetés alapigéje Ézsaiás könyvéből hangzott el:
„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok…” (Ézs 43,1–2)
Az istentisztelet kapcsolódott az idei tanévben is megjelenő, vízhez kötődő bibliai gondolatokhoz. Ezúttal a keresztség vize került a középpontba.
A keresztségben elhangzik a megkeresztelt ember neve, és vele együtt Isten ígérete. Luther Márton tanítása szerint nem önmagában a víz teszi a keresztséget szentséggé, hanem Isten igéje, amely a vízzel együtt van jelen. A keresztség így nem kiérdemelt jutalom, hanem ajándék.
Az igehirdetés azokhoz a gyermekekhez is szólt, akik még nem részesültek a keresztségben. Isten hívása nekik is szól.
A bibliai szakasz következő képei is megelevenedtek. A gyerekek mozdulatokkal játszották el, milyen lehet egyre mélyebb vízben gázolni, megküzdeni az áramlattal, majd a tűz forróságával. A játék mögött komoly gondolat húzódott: az élet nehézségeit nem kerülhetjük el, de Isten azt ígéri, hogy ezekben sem hagy magunkra.
Egy rosszul sikerült dolgozat, egy baráti veszekedés vagy a kirekesztettség érzése a gyerekek számára is ismerős tapasztalat. Az igehirdetés ezeken a helyzeteken keresztül tette érthetővé az ősi bibliai ígéretet: „Én veled vagyok!”
A reformáció ünnepén természetesen Luther Márton alakja is előkerült. Az iskolalelkész felidézte, hogy a reformátor maga is sokat küzdött a félelemmel és azzal a kérdéssel, hogyan lehet bizonyos Isten szeretetében.
Luther számára a keresztség Isten kegyelmének biztos ígéretét jelentette. Nem az ember érdemei, hanem Krisztus megváltó szeretete adja a hit alapját.
De mit jelent mindez egy mai iskolás számára?
A gyerekek naponta találkoznak olyan elvárásokkal, amelyek azt sugallják, hogy az értéküket a jegyeik, a megjelenésük, a népszerűségük vagy éppen a közösségi médiában kapott visszajelzések határozzák meg. A reformáció egyik legfontosabb üzenete ezzel szemben az, hogy Isten szeretetét nem kell teljesítménnyel megszerezni.
A megújulás pedig nem csupán egy ötszáz évvel ezelőtti történelmi esemény. Jelen lehet abban is, ha képesek vagyunk bocsánatot kérni, megbocsátani egymásnak, újrakezdeni valamit, vagy figyelmesebben fordulni a másik ember felé.
A délelőtt üzenete egyszerű volt, és éppen ezért könnyen magunkkal vihető: Isten név szerint ismer bennünket. Nem azért szeret, mert valamiben jobbak vagyunk másoknál, és nem fordul el tőlünk akkor sem, ha hibázunk vagy félünk.