„A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” – a 130. zsoltár kezdősorai adták meg a november 3-i megemlékezés alaphangját a sopronbánfalvi Hősi temetőben. A Soproni Városszépítő Egyesület és iskolánk közös szervezésében megvalósult alkalmon Somogyvári Flóra evangélikus lelkész tartott áhítatot.
A Kolostorerdő közelében fekvő temetőben több mint 3200 katona, hadifogoly és civil áldozat nyugszik. A különböző nemzetiségű elhunytak sírjai az első és a második világháború történetének tragikus fejezeteit őrzik. November 3-án este ezek között a sírok között gyűltünk össze, hogy közösen emlékezzünk.
Ezúttal külön figyelmet kaptak azok is, akik túlélték a háborút, de elveszítették valamelyik szerettüket. A gyermekek, akik apa nélkül nőttek fel, a házastársak, akik hiába várták haza társukat, valamint a szülők és nagyszülők, akiknek egy családtag hiánya változtatta meg az életét. Az ő veszteségük ritkábban jelenik meg a történelemkönyvek lapjain, pedig a háború következményeit hosszú éveken, sokszor nemzedékeken át viselték.
Ehhez a gondolathoz kapcsolódott a közös éneklés is, amelyet Kádár Tibor tanár úr vezetett.
Az áldozatok emlékére iskolánk diákjai, Taschner Tamás, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke, valamint Kádár Tibor tanár úr koszorút helyeztek el és mécsest gyújtottak.
Diákjainknak a megemlékezés alkalmat adott arra, hogy a történelem eseményeit emberi sorsokon keresztül közelítsék meg. A sírok között állva könnyebb megérteni, hogy minden háborús veszteség mögött ott van egy család, egy megszakadt életút, egy történet, amelyet már másoknak kellett továbbvinniük.