A felvidéki tanulmányút negyedik napján iskolánk diákjai Lőcsén kezdték a programot. A város neve az itt átfolyó patakra utal, a szláv eredetű elnevezés „bal oldali patakot” jelent. A belvárosi séta során megtekintették a Szent Jakab-templom épületét, amely a város egyik legismertebb műemléke. Szent Jakab a vándorok és a munkások védőszentje, így a templom neve is külön jelentést kapott ebben az összefüggésben.
A templom mögött található evangélikus templom szokatlan formájával hívta fel magára a figyelmet: kupolája miatt első pillantásra nem is templomnak tűnik. A mellette álló épület homlokzatán az erények – az erő, az igazságosság és a mértékletesség – allegorikus ábrázolásai láthatók. Nem messze ettől egy úgynevezett szégyenketrec is megtekinthető, amelyet az 1600-as években használtak utoljára.
A belvárosi séta után a csoport Késmárk felé indult. Útközben szó esett az úgynevezett „utazó szent” fogalmáról is. A korabeli szoborkészítés során több mester dolgozott egy-egy alkotáson: volt, aki az alakot formálta meg, más a ruházatot készítette, és akadt, aki a végső részleteken dolgozott. Mivel sok templomban volt szükség oltárokra és szobrokra, ezeket gyakran szállították egyik helyről a másikra, így alakult ki az „utazó” jelleg.
Késmárkon az evangélikus templomot tekintették meg, amelyet a helyiek „piros templomként” is emlegetnek. Az épület különlegessége, hogy eredetileg egy keleti, iszlám megrendelő számára készültek a tervek, de a megrendelés végül meghiúsult, így az épületet keresztény templomként fejezték be. A templomban található Thököly Imre családjának kriptája is. Innen a csoport átsétált a Thököly-vár területére, ahol egy rövid pihenő és tízórai után folytatódott a program.
A következő állomás Poprád volt, amelyet gyakran a Tátra kapujaként emlegetnek. A Tátra Múzeum kiállításán egy, a 3. században eltemetett fejedelem sírjának feltárásáról láthattak részleteket. Az emeleti szinten a közelmúlt emlékei is helyet kaptak: régi használati tárgyak, sporteszközök, érmek, valamint a Tátra élővilágát bemutató anyagok.
A múzeumlátogatás után a csoport a Magas-Tátra felé vette az irányt, és eljutott a Csorba-tó partjára. Az időjárás ekkor még ködös és felhős volt, a kilátás erősen korlátozott. A tó körüli séta során azonban váratlan fordulat következett: a felhők felszakadoztak, és a hegycsúcsok hirtelen teljes szépségükben láthatóvá váltak. A csoport éppen a tó legkedvezőbb pontján tartózkodott, így a látvány és a fotózás lehetősége is adott volt. A teljes kört megtették a tó körül, ami egyben jó alkalmat adott a mozgásra és a felfrissülésre is.
A nap végén a csoport visszatért a szálláshelyre, ahol vacsora után kötetlenebb program következett. A csütörtöki napot beszélgetés és egy közös kártyaparti zárta.