Közösen, énekelve indult a délelőtt a Virágoskertben. A gyerekek és az óvónénik a „ Jézus szeret minden kicsi gyereket” kezdetű énekkel hangolódtak az év első közös áhítatára.
A délelőtt középpontjába egy bibliai mondat került: „Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba — ő legyen az a szilárd alap, amelyre az életetek felépül!” A Kolossé 2,8-ból választott ige első hallásra talán nem éppen óvodásoknak való egyszerű mondat. Katalin néni ezért nem magyarázattal kezdte, hanem egy marék földdel és egy apró maggal.
Mi történik a maggal, ha elültetjük? Először még nem látunk semmit. A föld alatt azonban már gyökeret ereszt, kapaszkodni kezd, később pedig megjelenik a szára, levelet hoz, végül pedig virág nyílik belőle.
A gyerekek gyorsan bekapcsolódtak a gondolatmenetbe. Tudták, hogy a növényt öntözni és gondozni kell, és azt is, hogy a kis magból idővel valami egészen más lesz. Innen már csak egy lépés volt annak megértése, miről beszél a bibliai kép.
Ahogyan a mag a földbe kerül, úgy kerülnek a Jézusról hallott történetek és mondatok is az ember szívébe. Egy-egy történet arról, hogy Jézus szeret bennünket, mellettünk van, megvigasztal, vagy éppen arra tanít, hogy egy veszekedés után ne visszaüssünk, hanem meg tudjunk bocsátani. Ezekből az apró „magokból” idővel gyökér nőhet.
És a gyökérből valami látható is lesz. Nemcsak abban növekedünk, hogy magasabbak leszünk, vagy egyre ügyesebben dobjuk fel a labdát – hangzott el az áhítaton –, hanem belül is. A Jézusról hallottak lassan megjelenhetnek abban, ahogyan egymással beszélünk, ahogyan vigasztalunk, megbocsátunk vagy éppen segítünk a másiknak.
A szemléletes történet végére a földbe került apró mag útja egészen a virágig vezetett. Katalin néni elmondta, hogy a virág egy olyan apró teremtmény, amelynek illata, színe, formája van, amelyben gyönyörködhetnek a körülötte élők. Az áhítat közös imádsággal zárult: azért adtak hálát, hogy Isten szeretete és tanítása jó földbe hulló magként növekedhessen a gyermekek szívében.
A délelőtt végén mind a négy csoport ajándékot is kapott. A Rózsa, Liliom, Kamilla és Levendula csoport egy-egy színes gyermekbibliával térhetett vissza a csoportszobájába, mellé pedig olyan bekeretezett igés képet kaptak, amely színében is kapcsolódik az adott csoporthoz.
A képek a csoportszobák falára kerülnek. Így az évindító áhítat gondolata nem marad meg csupán ennek a szeptemberi délelőttnek az emlékeként: a gyerekek újra és újra találkozhatnak vele az év során – a maggal, amely gyökeret ereszt, növekedni kezd, és egyszer csak pompázó virágot hoz.