A Virágoskert Tagóvoda megnyitójának már az első perceiben látszott, hogy ez az alkalom elsősorban nem az épületről szól. Persze sok munka van a falak, a berendezett csoportszobák, az udvar és az új játékok mögött, de tegnap délután mindez háttérré vált. A tornaszobát erre az alkalomra ünnepi térré alakítottuk, a székeken szülők és vendégek ültek, közben pedig ott voltak a gyerekek is – hol türelmesebben, hol már egyre kíváncsibban várva, mikor lehet végre továbbindulni játszani.
Dr. Tóth Károly, a fenntartó gyülekezet igazgató lelkésze köszöntőjében éppen ezt fogalmazta meg nagyon egyszerűen. Mint mondta, az épület hónapról hónapra szebb lett, „de még sohasem volt olyan szép, mint ma”. A folytatás meg is adta ennek az okát: „Ma vált óvodává.” Hiszen a falaknak, a játékoknak és az egész háznak a gyerekek jelenléte ad valódi célt és értelmet.
Köszöntőjében jó találkozásokat kívánt a gyerekeknek: egymással, az óvónénikkel, a dajka nénikkel és délutánonként az értük érkező szülőkkel. Arra is emlékeztetett, hogy evangélikus intézményként van még egy találkozás, amelynek helye lehet ebben a házban: az Istennel való találkozás.
Raffai Balázs, intézményünk főigazgatója ugyancsak arról beszélt, hogy a Virágoskert ezen a napon telt meg igazán élettel – lélekkel, hangoskodással és gyerekzsivajjal. Külön megköszönte a szülők bizalmát, hiszen egy új óvoda indulásakor ez talán az egyik legfontosabb alap. A családok most egy új közösségnek szavaztak bizalmat, és vele együtt azoknak a pedagógusoknak is, akikre nap mint nap rábízzák gyermekeiket.
A főigazgató egy kicsit előre is tekintett: a most óvodába érkező gyerekek közül néhány év múlva talán többen a Hunyadi iskolájának kapuján lépnek majd be. Addig azonban még sok óvodai reggel, játék, mese, barátság és közös élmény vár rájuk.
Hessné Markó Ibolya óvodavezető már rövidre fogta köszöntőjét. Arról beszélt, hogy a sok izgalom és az előkészítés rengeteg munkája után ezen a napon lett igazán óvoda az épület, amikor megtelt élettel. Az előttük álló három-négy évre vidám óvodáséveket, sok barátságot és közös élményt kívánt nekik, a pedagógusok és dajkák munkájára pedig Isten áldását kérte.
Az ünnephez a zene is hozzátartozott. Jacskó Erika fuvolával, T. Horváth József énekkel és gitárral énekeltette meg a gyerkeket, Baranyai Konrád harmonika játékával zárult az ünnepi esemény.
Matus Klára Krisztina, intézményünk lelkésze áldást mondott az új óvodára, a gyerekekre, a szülőkre és az itt dolgozókra. Szavai szépen kapcsolódtak ahhoz, amit az egész délután jelentett: azt kérte, legyen az óvoda olyan, mint egy jó kert, „ahol minden kisgyermek biztonságban gyökerezhet, és ahol Isten szeretete, mint a nap melege, minden nap ráragyog mindannyiukra.”
A gyerekekhez külön is szólt az áldás: „Isten úgy szeret titeket, ahogy vagytok – amikor nevettek, amikor sírtok, amikor bátrak vagytok, és amikor féltek is.” A szülők számára pedig talán különösen fontos mondat hangzott el arról, hogy gyermekük óvodára bízása egyben bizalom is: bizalom az intézmény, az itt dolgozók és Isten felé.
Az áldás végén a bibliai áldáskérés fogta egybe mindazokat, akik ettől a tanévtől ehhez a közösséghez tartoznak: kicsiket és nagyokat, gyermekeket és szülőket, pedagógusokat és dajkákat.
Az ünnepi rész után kinyíltak az udvarra vezető ajtók, és a délután hangulata is megváltozott. A szülők által hozott sütemények és üdítők mellett már nem voltak beszédek és kötött programpontok. A felnőttek beszélgettek, ismerkedtek, a gyerekek pedig tették azt, ami talán a legbiztosabban jelezte, hogy a Virágoskert valóban megkezdte óvodai életét: örömmel birtokba vették az udvart és a játékokat.
Egy új intézményrész történetében sok dátum lehet fontos. Van, amikor elkészülnek a tervek, amikor befejeződik az építkezés, amikor bekerülnek az utolsó bútorok. 2026. szeptember 1-je azonban azért marad különleges a Virágoskert életében, mert ezen a napon a kész épületből közösségi tér, a házból pedig óvoda lett.