Augusztus utolsó hete már egyértelműen a tanévkezdésről szól. Hétfőn reggel kilenc órakor azonban ezúttal nem az iskola falai között, hanem Hidegségen, a Papkertben találkoztak a Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola munkatársai.
A délelőtt első része az alakuló értekezleté volt. Raffai Balázs főigazgató bemutatta új kollégáinkat, majd áttekintettük a tanév indulásával kapcsolatos legfontosabb információkat és az előttünk álló időszak feladatait.
Az értekezlet után jól jött egy kis mozgás. A Papkert árnyékosabb részén Komáromi Erik Márk, alapfokú művészeti iskolánk munkatársa vezetett ritmusra épülő közösségi játékot. Nem az asztalok mellett kellett figyelni: ezúttal a ritmus, a mozdulatok és egymás követése mozgatta meg a társaságot.
Innen együtt indultunk tovább a dombon álló hidegségi Szent András-templomba. A templom legősibb része egy román kori rotunda, amely már a 12. században, de legkésőbb a 13. század első felében állhatott. A kis apszis különleges falképei 1250 körül készültek.
A templomban először Grubits János fafaragó, a Papkert gondos gazdája szólt hozzánk. Ezt követően közösen énekeltünk, majd Matus Klára Krisztina evangélikus iskolalelkész tartott áhítatot Jézus és a samáriai asszony találkozásának történetéről.
János evangéliumában Jézus a kútnál olyan vízről beszél az asszonynak, amely után az ember többé nem szomjazik meg. A kép egyszerű, mégis sok mindent magában hordoz egy új tanév kezdetén: miből merítünk, mi az, ami valóban feltölt bennünket, és mit tudunk ebből továbbadni a ránk bízott gyerekeknek.
A délelőtt végén az ősi szentélybe vonultunk. Itt keresztségünkre emlékeztünk: Matus Klára Krisztina iskolalelkész és Őri Katalin hitoktató egyenként keresztet rajzoltak a homlokunkra. Közben a templomhajóban folyamatosan szóltak az énekek – énekeltek azok, akik már visszatértek a szentélyből, és azok is, akik még sorukra vártak.
Délben ért véget a közös program. Három óra volt mindössze, de belefért az új tanév gyakorlati előkészítése, egy kis mozgás és nevetés, az elcsendesedés, valamint annak felidézése is, hogy evangélikus intézményként honnan indulunk neki az előttünk álló hónapoknak.