Szeptember 1-jén már valóban benépesültek az osztálytermek: becsengettek, előkerültek az új füzetek, helyükre kerültek a táskák, és elkezdődött a 2026/2027-es tanév első tanítási napja.
Raffai Balázs főigazgató Varjaskéri Anita főigazgató-helyettessel délelőtt végigjárta az osztályokat. Minden teremben jutott néhány mondat arra, ami éppen az adott évfolyam számára fontos.
Az elsősöknél természetesen maga az iskolakezdés volt a főszereplő. Nekik egy rövid vers is jutott:
„Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccan a fejem, lábam –
nagy dolog ez, gyerekek!”
A néhány sor talán pontosan el is mondja, mekkora változás ez azoknak, akik néhány napja még óvodások voltak. Most már saját helyük van az osztályteremben, tanítójuk, tanszereik, órarendjük – és lassan megtanulják azt is, hogyan telik egy iskolai nap.
A nagyobbaknál már egészen más kérdések kerültek elő.
A hetedikesek például rögtön szembesültek azzal, hogy ebben a tanévben több új tantárgy is megjelenik az órarendjükben: fizika, földrajz, biológia és kémia.
Arról esett szó, hogy érdemes esélyt adni az új tantárgyaknak. A tanárok feladata is az lesz, hogy közelebb hozzák ezeket a területeket a diákokhoz, és segítsenek abban, hogy a kezdetben talán idegennek tűnő fizika vagy kémia idővel érthetőbbé váljon.
A felsőbb évfolyamokon újra és újra előkerült egy másik szó is: közösség. Raffai Balázs arra kérte a diákokat, hogy segítsék és támogassák egymást, ne csak a tanulásban, hanem az iskolai hétköznapokban is. Volt olyan osztály, amelynek azt kívánta, hogy az elmúlt évek alatt kialakult összetartás az előttük álló időszakban még inkább erősödjön.
A nyolcadikosoknál pedig már érezhetően más lett a hangsúly. Ők az iskola legidősebb diákjai, és ezzel együtt olyan szerepbe kerültek, amelyre talán nem is gondolnak minden reggel, amikor belépnek az épületbe.
„Az összes, aki kisebb nálatok, azt nézi, hogy a nyolcadikosok hogyan viselkednek. Ez óriási felelősség, szép kihívás” – hangzott el az egyik osztályban.
A példamutatás pedig nem valami különleges, ünnepi alkalomra vonatkozik. Sokkal inkább arra, hogyan beszélnek egymással és tanáraikkal, mennyire szorgalmasak, hogyan segítik egymást, és milyen légkört teremtenek maguk körül. A főigazgató azt kérte tőlük, hogy olyan nyolcadikosok legyenek, akikre a kisebbek valóban fel tudnak nézni.
Közben persze maradt hely a másfajta mondatoknak is. Szóba került, hogy bizonyos osztálytermek – például a zongorás terem – külön figyelmet kívánnak, és az is, hogy az osztályfőnökök milyen szeretettel beszélnek saját közösségeikről.
Teremről teremre más volt tehát a téma. Az elsősöknél még az volt a nagy feladat, hogy az ember a padban ülve figyeljen, a hetedikeseknél már a kémia és a fizika került elő, a nyolcadikosok pedig a példamutatás felelősségéről kaptak útravalót.
A tanév első napján talán éppen ennyi a fontos. Mindenki máshonnan indul, és más feladat áll előtte. De egy osztályban, egy iskolában ezeket a feladatokat nem egyedül kell megoldani.