A történet elején még kevés dolog volt a gyerekek előtt. A textilekből és egyszerű tárgyakból kialakított tér azonban fokozatosan változni kezdett: a sötétséget felváltotta a világosság, helyet kapott az égbolt, a víz és a szárazföld, majd megjelent a Nap, a Hold és a csillagok is. A Virágoskert Tagóvoda gyermekei így nem készen kapták maguk elé a teremtett világ képét, hanem végigkövethették, hogyan kerül benne minden a maga helyére.
A program előző nap a Csemetekert Tagóvodában már sok kíváncsi tekintetet és jelentkező kis kezet mozdított meg. Ma reggel a Virágoskertben folytatódott a történet, és itt is hamar kiderült: egészen más úgy hallgatni a teremtésről, ha közben annak alakítói is lehetünk.
A fordulópontot az állatok megjelenése jelentette. Ekkor már nemcsak Márta, Katalin és Zsuzsi néni mesélt. A gyerekek sorra elővették az állatfigurákat, és keresték számukra a megfelelő helyet. Volt, amelyik a vízhez került, más a szárazföldön talált otthonra, megint más az éghez tartozott. A néhány perccel korábban még egyszerű, jelzésszerű tér így szinte észrevétlenül megtelt színekkel, formákkal és élettel.
A közös építkezés közben a Biblia első lapjainak története is továbbhaladt. Az állatok után megjelent az ember, és vele együtt egy új gondolat: a teremtett világ nem egyszerűen körülvesz bennünket, hanem ránk is van bízva. Amit kaptunk, annak örülhetünk, használhatjuk, de vigyáznunk is kell rá.
Ez a gondolat kapcsolta össze a reggeli alkalmat az aratási hálaadással is. A hála ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy észrevesszük mindazt, amit a föld, a természet és végső soron Isten ajándékaként kapunk. Benne van az is, hogy felelősen fordulunk ahhoz, ami körülvesz bennünket.
A teremtés hat napja után pedig elérkezett a hetedik. A munka után a megpihenés következett, a történet pedig innen már természetesen vezetett a vasárnaphoz és a templomhoz: ahhoz a naphoz és helyhez, ahol a közösség együtt adhat hálát.
A Virágoskertben ezen a reggelen ezért a teremtéstörténet nem pusztán elhangzott. Lépésről lépésre láthatóvá vált, majd a gyerekek közreműködésével benépesült. Mire minden állat megtalálta a helyét, az előttük kialakult kép már önmagában is elmondta a történet lényegét: sokféle élőlény, sokféle forma és szín tartozik ugyanahhoz a teremtett világhoz – ahhoz, amelyet ajándékba kaptunk, és amelyre nekünk is vigyáznunk kell.