A reggeli fuvolaszót követően Dr. Tóth Károly a Királyok második könyvének ötödik fejezetéből idézte fel Naámán történetét. A súlyos bőrbetegségben szenvedő hadvezér hosszú utat tett meg, hogy Elizeus próféta segítségével gyógyulást találjon. Pontosan elképzelte, hogyan történik majd a csoda: a próféta személyesen fogadja, segítségül hívja az Úr nevét, és kezével megérinti a beteg testrészt.
Csakhogy egészen más történt. Elizeus ki sem ment elé, hanem követ útján üzente meg neki, hogy hétszer fürödjön meg a Jordán folyóban. Naámán csalódott és haragos lett. Ennyiért utazott ilyen messzire? Egy egyszerű fürdőzésért?
A lelkész a történet fordulópontjainál újra és újra bevonta a gyerekeket a beszélgetésbe. Kérdéseire sok kéz emelkedett a magasba, és hamar kiderült, hogy Naámán gondolkodása egyáltalán nem idegen tőlünk. Mi is gyakran pontosan elképzeljük, hogyan kellene megoldódnia egy nehézségnek, és amikor másként alakulnak a dolgok, nehezen ismerjük fel a segítséget.
Az áhítaton hétköznapi példák is előkerültek. Egy ajándékba kínált kiskutya története vagy egy egyszerű, olcsó gyógyszer példája azt érzékeltette, hogy olykor éppen azt a segítséget a legnehezebb elfogadnunk, amely nem felel meg előzetes várakozásainknak. Pedig attól, hogy valami egyszerű, még lehet igazán értékes.
Dr. Tóth Károly párhuzamot vont Naámán története és a Messiás eljöveteléhez fűzött emberi várakozások között is. Sokan hatalmas királyt vagy győztes hadvezért képzeltek el, Isten azonban egészen másként, Jézus szerény földi életén keresztül mutatta meg szeretetét.
Naámán végül szolgái tanácsára mégis megfogadta Elizeus üzenetét. Hétszer megmerült a Jordánban, és meggyógyult. Története arra emlékeztet, hogy a hithez nemcsak kérni és remélni kell tudni, hanem figyelni is arra, amit Isten mond nekünk.
Az áhítat közös imádsággal zárult. A lelkész arra biztatta a gyerekeket, hogy ne csupán a szemük, hanem a fülük is legyen nyitva Isten üzenetére. Hiszen a segítség néha egészen más úton érkezik, mint ahogyan azt előre elterveztük.