Csütörtök este alig lehetett üres helyet találni a Virágoskert Tagóvodában. A gyermekek szüleikkel és testvéreikkel érkeztek a Márton-napi ünnepségre, amelyre az óvodapedagógusok és a családok egyaránt sokat készültek. Az üvegajtókon, a falakon, az ablakokban és az asztalokon elhelyezett Márton-napi dekorációk szinte az egész épületet ünnepi díszbe öltöztették. A szülők sem érkeztek üres kézzel: szendvicsek, sütemények és üdítők sokaságával járultak hozzá a közös vendéglátáshoz.
Az este a csoportszobákban kezdődött, ahol a gyermekek saját készítésű lámpásaikkal vonultak körbe. Innen a családok együtt érkeztek a nagy tornaszobába, ahol a Liliom csoport készült műsorral.
Hessné Markó Ibolya tagóvoda-vezető köszöntőjében a közösen megélt pillanatok jelentőségére hívta fel a figyelmet. Mint fogalmazott, az együttlét lehetőséget ad arra, hogy a családok közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megismerjék egymást, és nagyobb figyelemmel forduljanak a másik felé.
A Liliom csoport gyermekei népi játékokból, mondókákból, versekből és énekekből összeállított játékfűzérrel készültek. Felcsendültek a jól ismert libás dalok, többek között a Kihajtottam a libákat és az Egyél libám, egyél már, de helyet kaptak a műsorban Verséghy Erzsébet és Juhász Magda libás versei, valamint a Márton-napi lámpásokhoz kapcsolódó énekek is.
A gyermekeket felkészítő Molnár Tamásné Tücsi néni és Sebestyén Anna elmondta, hogy a csoport népi játékos játékfüzérrel készült, és a kicsik korábban még nem szerepeltek ilyen népes közönség előtt. A sok gyakorlás most meghozta gyümölcsét: a gyermekek bátran, egymásra figyelve énekeltek, mondókáztak és játszottak.
Az ünnepségen Őri Katalin hitoktató a lámpások fényéhez kapcsolódva beszélt a gyermekeknek arról, hogy Jézus maga a világosság és ő azért jött, hogy aki hisz ő benne, ne maradjon a sötétségben. Ahogyan Márton püspök megismerte Jézus szeretetét, ezt adta tovább másoknak. Példaképpen hozta fel a Bibliából Pált, aki sokat dúlt-fúlt. Szája csúnya dolgokat mondott, füle nem hallotta meg a Jézusról szóló örömhírt, szeme szikrákat szórt. Mi is hasonlítunk rá: Szánk csúfol, fülünk süketnek tetteti magát, szemünk irigységgel teli. Aki dúl-fúl, annak a keze és a lába is hamar lendül. A szívünk becsap és elhiteti, hogy jó dúlni-fúlni. Így a szívünk még a sötétségben van, a sötétség pedig rossz. Jézus, a világosság önmagát ajándékozza nekünk. Pál elé is odalépett, aki a nagy fényességet látta, Jézussal találkozott, és Jézus világosságot gyújtott a szívébe, még a legsötétebb zúgba is bevilágított. A világosság eredménye a változás. Pál bocsánatot kért Jézustól, új szívet kapott, innentől a keze, a lába, a füle, a szája és a szíve Jézust dicsérte.
Az este zárásaként valamennyi résztvevő közös lámpásfelvonulásra indult. A gyermekek énekelve, apró fényeikkel járták körbe az óvoda épületét, így a korábban a csoportszobákban kezdődött ünneplés végül az egész közösséget összekapcsolta.
A Márton-napi együttlétet a szülők által készített finomságok és a kötetlen beszélgetések tették teljessé. Köszönjük a családoknak a gondoskodó készülődést, az óvodapedagógusoknak a sok munkát, a Liliom csoport gyermekeinek pedig a műsort, amellyel megajándékozták az ünneplő közösséget.