Az Erntedankfest hagyományának középpontjában a hála áll: köszönet mindazért, amit a föld megterem, és keresztény értelemben hálaadás Istennek az életet fenntartó javakért. Németországban az Erntedankfest hagyományosan keresztény ünnep, amelyet többnyire október első vasárnapján tartanak. A templomokat ilyenkor gyakran gyümölcsökkel, zöldségekkel, gabonával és más terményekkel díszítik.
Ezt a hagyományt hozták közel a gyerekekhez német nyelv szakos pedagógusaink, Nagyné Stinner Ágnes, Molnár Zita, Guth Vendel és Magyarné Láng Mária. A programba elsősorban az ötödik és hatodik évfolyam német nemzetiségi oktatásban részt vevő tanulói kapcsolódtak be, mellettük pedig más érdeklődő diákok számára is nyitva állt a lehetőség.
A délelőtt nem hagyományos tanóraként zajlott. A gyerekek állomásról állomásra haladva más-más oldaláról találkozhattak az Erntedankfesttel, miközben a német nyelvet is folyamatosan használták.
Molnár Zita prezentációja az ünnep hátterét mutatta be. Szó esett arról, mit nevezünk aratásnak, miért volt egykor különösen nagy jelentősége a jó termésnek, hogyan változott az aratás a gépesítéssel, milyen terményeket takarítanak be az egyes évszakokban, és milyen ételek kapcsolódnak hagyományosan ehhez az időszakhoz. A bemutató kérdésekkel is megszólította a gyerekeket, így az ismeretszerzéshez szókincsbővítő, gondolkodtató feladatok társultak.
Másutt már nem elsősorban a szemre és a fülre volt szükség. Tapintással, illatok felismerésével és kóstolással kerültek közelebb az ősz terményeihez, majd egy német nyelvű dal hiányzó szavait kellett megtalálniuk és beilleszteniük. Guth Vendel állomásán Kahoot-feladatok tették próbára a megszerzett ismereteket, a programot pedig barkácsolás, zene és további interaktív feladatok egészítették ki.
Így az Erntedankfest egyszerre lett nyelvóra, játék és találkozás egy olyan hagyománnyal, amely ma is könnyen érthető kérdést tesz fel. Nemcsak azt, hogy honnan kerül az étel az asztalunkra, hanem azt is: észrevesszük-e mindazt, amit kaptunk?
A prezentáció utolsó kérdése ezért már nem az aratásról szólt: „Wofür bist du heute besonders dankbar?” – Miért vagy ma különösen hálás?
Erre pedig mindenkinek magának kellett megtalálnia a választ.