Az utazás – bibliai alapokon
Iskolánk lelkésze az idei félévre az „Utazás – bibliai alapokon” tematikát választotta, amelynek keretében ma reggel a felső tagozatosok áhítatán Mózes első könyvéből hallhattuk Hágár történetét (1Móz 16,9–16).
A mai „képzeletbeli utazás” időben és térben is messzire vezetett: visszatértünk Ábrahám és Sára korába, a Súrba vezető útra.
Ábrahám, Sára és Hágár története
Ábrahámnak és Sárának sokáig nem született gyermeke. Sára – akit a Bibliában Száraj néven ismerünk – ezért úgy döntött, hogy szolgálója, Hágár adjon gyermeket Ábrahámnak. Amikor Hágár teherbe esett, a helyzet megváltozott: Sára csalódottságában és féltékenységében bántotta őt. Hágár elmenekült, és a pusztában egy kútnál találkozott az Úr angyalával.
Az angyal nem vigasztaló szavakat mondott, hanem azt, hogy térjen vissza. Egyben megígérte: Isten látja a szenvedését, terve van vele, és fiának neve Izmael lesz, ami azt jelenti: „Isten meghallgat.”
Hágár története és a mi életünk
A bibliai történet üzenete ma is megszólít. Mindannyiunk életében előfordulhat, hogy:
csak akkor figyelnek ránk, ha valamit várnak tőlünk,
ha valamiben sikeresek leszünk, mások féltékenyek lesznek ránk,
új közösségbe kerülve úgy érezzük, kívülállók vagyunk,
kísértést érzünk arra, hogy elfussunk a problémák elől.
A történet arra tanít, hogy a nehézségeket magunkkal visszük, bárhová megyünk. Nem a menekülés hozza el a megoldást, hanem az, ha Istenbe kapaszkodva maradunk a helyünkön. Hágár is megtapasztalta, hogy nincs egyedül: Isten látja a szenvedését, és terve van vele.
Az „Isten, aki lát”
Hágár volt az első a Bibliában, aki nevet adott Istennek: „Te vagy a látó Isten”. Ez azt jelenti, hogy Isten ismeri az ismeretlent is, és minden ember előtt nyitva van a szíve.
Üzenete számunkra: mi sem vagyunk ismeretlenek Isten előtt. Látja örömünket, bánatunkat, küzdelmeinket, és terve van velünk – személyesen, egyenként is.