Tóth Károly azzal kezdte az áhítatot, hogy ezekben a hetekben azt vizsgálják együtt a gyerekekkel: hogyan születik meg a megbocsátás. Mi vezet odáig, hogy valaki ne csak sajnálja, amit tett, hanem valóban belássa a hibáját és változtatni akarjon.

A tékozló fiú történetében a fiú kikéri az öröksége ráeső részét, és elindul otthonról. Az igazgatólelkész feltette a kérdést: jó ötlet volt ez? A történetből hamar kiderül, hogy nem. Talán már az elején sejthető volt, hogy rossz irányba tartanak a dolgok. Mégis érdekes kérdés marad, miért engedte el az apa.

Az áhítaton elhangzott: az apa mondhatta volna azt is, hogy „ezt nem engedem”. Mégsem tiltotta meg fia távozását, mert tudta, hogy akkor megromlana a kapcsolatuk. Lehet, hogy a fiúnak a saját útján, a saját veszteségein keresztül kellett megtapasztalnia, mennyire szereti őt az apja.

A fiú eleinte magabiztosnak tűnik. Úgy gondolja, boldogulni fog egyedül is. „Ilyen bizonyára már veletek is előfordult” – hangzott el az áhítaton. A történet azonban gyorsan fordulatot vesz: elfogy a pénz, a fiú elszegényedik, végül már a disznók mellett dolgozik, és még azok ételéből sem jut neki.

Ez a mélypont fontos része lett a reggeli beszélgetésnek. Vajon mi kellett ahhoz, hogy a fiú megbánja, amit tett? A történetben nemcsak az éhség számított, hanem az emlékezés is. A fiú visszagondolt arra, milyen volt az apja házában élni, és lassan ráébredt, hogy ott volt igazán jó helyen.

Az is szóba került, mi kellett ahhoz, hogy végül elinduljon hazafelé. Az egyik kislány válasza pontosan fogalmazta meg ezt: „Nagy bátorság.” Mert nem könnyű visszamenni úgy, hogy közben az ember tudja: hibázott. Nem könnyű kimondani azt sem, amit a fiú mondott az apjának: „Vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.”

Az áhítat végén Károly bácsi arról beszélt, hogy a megbocsátáshoz sokszor szükség van ilyen nehéz lépésekre. Őszinteségre, bizalomra és arra a reményre, hogy érdemes újra közeledni egymáshoz. „Isten formál bennünket, hogy meg tudjuk tenni ezeket a lépéseket” – hangzott el zárásként.

És talán ez maradt ott leginkább ma reggel az aula csendjében: hogy van, amikor a legfontosabb döntés egyszerűen annyi, hogy valaki elindul hazafelé.

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata