Kék és fekete textilekből égbolt, víz és éjszaka, barna anyagból föld, filcből felhők, nap, hold és csillagok – ma délelőtt egészen más szerepet kapott a Csemetekert Tagóvoda tornaterme. A bordásfal előtt egy még szinte üres világ várta a gyerekeket. Körülötte pedig ott sorakoztak a magukkal hozott plüssállatok, amelyeknek hamarosan helyük lett ebben a világban.

A vasárnapi aratási hálaadó istentisztelethez kapcsolódó alkalmon Katalin néni, Zsuzsi néni és Márta néni a Biblia első lapjaira, a teremtés történetéhez hívták vissza a gyerekeket. Nem bábelőadás volt ez a megszokott értelemben. Inkább közösen felépített, mozgással és tárgyakkal kísért történetmondás, amelyben a gyerekeknek is fontos szerep jutott.

Az elején még a sötétség került a középpontba. „Mit láttok?” – hangzott a kérdés, és érkezett is a válasz: „Semmit.” Innen indult a történet. Isten szavára világosság lett, majd megjelent az ég, a víz és a szárazföld, később a Nap, a Hold és a csillagok. Ahogy haladt előre az elbeszélés, úgy változott a gyerekek előtt kialakított tér is.

És egyszer csak elérkezett az a pillanat, amire sok kis kéz várt. Amikor az állatok következtek, a gyerekek sorra vihették előre a náluk lévő figurákat. Méhecske, gólya, papagáj, pingvin, oroszlán, elefánt, béka, halak és még sok más állat talált helyet a szárazföldön, a vízben vagy éppen a magasban. A kezdetben egyszerű kék-barna díszlet néhány perc alatt színes, zsúfolt, élettel teli világgá változott.

A történet azonban nem ért véget az állatokkal. Szó esett az első emberpárról, Ádámról és Éváról is, és arról az ajándékról és feladatról, amelyet az ember kapott: „Nézzétek, nektek ajándékozok mindent! […] Nagyon szeressétek és nagyon vigyázzatok rá!” A gyerekek számára így a teremtéstörténet nem csupán arról szólt, hogyan lett a semmiből egy benépesített világ, hanem arról is, hogy ehhez a világhoz közünk van, és felelősek vagyunk érte.

A hatodik nap végére minden a helyére került. De maradt még egy nap. A hetedik nap történeténél a gyerekek már gyorsan tudták a választ arra, mi következik a munka után: a pihenés. Innen pedig már csak egy lépés volt a templomig, Isten földi házáig – és a vasárnapig, amikor a közösség az aratási hálaadó istentiszteleten ad hálát mindazért, amit a teremtett világtól kap.

A délelőtt talán éppen attól működött ilyen természetesen, hogy nem kellett sokat magyarázni. A gyerekek hallgatták a történetet, válaszoltak, jelentkeztek, felálltak, vitték az állataikat, keresték nekik a megfelelő helyet. A végére pedig az előttük lévő kép maga mesélte tovább azt, amit néhány perccel korábban még csak szavakban hallottak.

1/9

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata