A ma délelőtt (november 18-án 10 órakor) kezdődő rendhagyó énekórán ezúttal a kamarazene került a középpontba. A fiatalok nemcsak különböző hangszeres összeállításokat hallhattak, hanem a zeneművek keletkezéséről, történeti hátteréről és a közös zenélés emberi oldaláról is sok érdekességet tudhattak meg.
Az előadás során szó esett arról, hogy a kamarazene eredetileg kisebb helyiségekben, főúri kastélyok termeiben vagy polgári otthonokban megszólaló muzsikát jelentett. A műfaj egyik legfontosabb formájává idővel a vonósnégyes vált, amelyben két hegedű, egy brácsa és egy cselló alkot egységet. A hangszerek eltérő karaktere különösen gazdag zenei párbeszédet tesz lehetővé: a cselló biztos alapot ad, a hegedűk gyakran éneklő dallamokat szólaltatnak meg, a középszólamok pedig finom árnyalatokkal gazdagítják a hangzást.
A klasszikus korszak nagy mesterei közül Joseph Haydn munkássága külön figyelmet kapott. A diákok a zeneszerző soproni és Esterházy-kapcsolatairól is hallhattak, miközben az előadó, Kóczán Péter kérdésekkel vonta be őket a beszélgetésbe. Haydn nevét például a gyerekek maguk mondhatták ki a felidézett életrajzi részletek alapján.
A zeneszerző híres Napfelkelte-kvartettjének egyik tétele is elhangzott. A mű kezdetének fokozatosan kibontakozó dallama a felkelő nap képét idézi, így a hallgatók egy zenei motívumon keresztül is megtapasztalhatták, miként jeleníthet meg a muzsika hangulatokat, képeket és mozgásokat.
A következő zenei példa már egy másik hangszer-összeállítást mutatott be. Wolfgang Amadeus Mozart egyik fuvolanégyesét Harka-Szarvas Anna fuvolaművész közreműködésével hallhatták a résztvevők. A fuvola és a három vonós hangszer együttese jól érzékeltette, mennyire más hangzásvilág születhet akkor, ha a vonósnégyes egyik hangszerét fuvola váltja fel.
Az előadó a közös zenélés hétköznapibb lehetőségeire is felhívta a figyelmet. Egy négykezes zongoradarab esetében például két muzsikus osztozik ugyanazon a billentyűzeten, és együtt olyan összetett, gazdag hangzásokat is létrehozhatnak, amelyek egyetlen játékos számára nehezebben lennének megvalósíthatók. Hasonló élményt nyújthat a közös éneklés vagy bármilyen kisebb hangszeres együttesben való részvétel.
A délelőtt zárásaként a kortárs zenéhez is eljutottak a hallgatók. Herman Beeftink ír népzenei és filmzenei hangulatokat idéző kompozíciója azt mutatta meg, hogy a kamarazene korántsem csupán évszázadokkal ezelőtt született művek világa. Ma is élő, folyamatosan alakuló zenei forma, amely újabb és újabb találkozásokra ad lehetőséget.
A rendhagyó énekóra egyik legfontosabb gondolata éppen ez volt: a zenélés nem feltétlenül a koncertteremben kezdődik, és nem is kizárólag a hivatásos muzsikusok kiváltsága. Aki szeret énekelni vagy játszik valamilyen hangszeren, társakat találva egészen más oldaláról ismerheti meg a zenét. A Liszt-központban eltöltött délelőtt így nemcsak zenetörténeti ismeretekkel gazdagította diákjainkat, hanem kedvet is adhatott ahhoz, hogy maguk is kipróbálják a közös muzsikálás örömét.