Az áhítat témája – az utazás – ezúttal nem csupán külső mozgást, hanem belső, lelki utat is jelentett.
Hegedüs Attila egy gyermekkori emléket idézett fel, amikor a család egy kis autóval, szinte mindenféle terv nélkül indult útnak az Adriára. „Nem tudtuk, hol fogunk aludni – de együtt voltunk. Ez volt a lényeg.”
A történet üzenete világos: az élet is sokszor ilyen utazás – tele bizonytalansággal, mégis értékes pillanatokkal, ha van, aki mellettünk halad.
A lelkész Rút és Naomi történetén keresztül emlékeztetett arra, hogy az emberi élet döntéseiben és fordulataiban a hűség és a kitartás a legfontosabb. Rút szavai:
„Ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg.”
Ez a mondat ma is erősen szól: ismeretlen úton is haladhatunk bátran, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül.
Hegedüs Attila személyes vallomásként osztotta meg: „Néha nem értem, mit akar, de Jézus azt mondta, útitársam akar lenni. Az életemet végigkísérte az a tudat, hogy Valaki azt mondta: ‘Neveden szólítottalak, az enyém vagy.’”
A zárógondolatban az összetartozás, a kölcsönös ragaszkodás üzenete fogalmazódott meg:
„Ő az, aki elkísér napfényes utakon és hideg, szürke estéken is.
Ragaszkodunk egymáshoz – és így haladunk együtt egy ismeretlen úton.”
Az áhítat így nemcsak lelki feltöltődést adott, hanem egy mély emberi felismerést is: az életutunk legnagyobb ajándéka az, ha nem egyedül járjuk végig.