Az aratóünnep régi hagyomány: az aratás befejezését ünnepelték meg, amikor az aratók búzakalászból és mezei virágból koszorút kötöttek, majd ünnepélyes menetben vitték a gazda elé. A hálaadó alkalmat tánc, vendégség és közös étkezés zárta le. A gazda ilyenkor itallal, étellel vendégelte meg a munkásokat – ez az ünnep a közösség összetartozásáról és a termények megáldásáról szólt.
Iskolánkban két helyszínen zajlottak a foglalkozások.
Az egyik helyszínen Meiszter Zsoltné vezetésével a gyerekek öt csoportban, nyolc állomáson vettek részt a programon. Kezdésként egy kislány magyar és német nyelven ismertette az Erntedankfest jelentőségét. Ő volt az, akinek a legjobban sikerült lefordítania az ünnepről szóló, többszörösen összetett mondatokból álló verset magyar nyelvre. Az okostábla segítségével a gyerekek közösen megtanulták az „Erntedank ist heute” kezdetű éneket is. A terem hátsó részében kiterítettek egy lepedőt, amely oltárként szolgált: erre helyezték ki a különféle terményeket, ezzel megidézve a hálaadás ősi szokását. A gyerekek átélhették, hogy régen az emberek hálát adtak a megmaradt termésért – azért, hogy a jég vagy az árvíz nem pusztította el a vetést, így télire is jutott élelem, például a szilvából lekvárt főzhettek. Emellett gyümölcskosarat is készítettek.
Az ünnephez kapcsolódva a tanulók kis papírcetlikre nyomtatott kifejezéseket párosítottak a hozzájuk tartozó képekhez (például felvonulás, régi festmény, szobor, hálaadó oltár). Később társasjáték formájában, német nyelven kellett kérdéseket megfogalmazniuk a látottakkal kapcsolatban. A foglalkozás közben folyamatosan kóstolhatták a gyümölcsöket, és részt vettek egy fűszernövény-felismerő játékban is, ahol tapintás és ízlelés alapján lehetett kitalálni, melyik növénnyel találkoznak, így például bazsalikommal vagy petrezselyemmel.
A program végén minden gyermek ajándékba kapott egy igekártyát János evangéliumából, a 15. fejezet 5. versével:
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tehettek.” (János 15,5)
„Ich bin der Weinstock, ihr seid die Reben. Wer in mir bleibt und ich in ihm, der bringt viel Frucht; denn ohne mich könnt ihr nichts tun.” (Johannes 15,5)
A foglalkozás lebonyolításában Weisz Gabriella tanárnő segítette a gyerekeket.
A másik helyszínen, a könyvtárban Nagy-Stinner Ágnes tanárnő és Guth Vendel tanár úr mutatták be a gyerekeknek az ünnepet. Itt a tanulók lefordították az Erntedankfest című verset, és megtudhatták, hogy a „Ernte” szó nemcsak az aratást, hanem magát a terményt is jelenti. Két hatfős csapat alakult, amelyek saját neveket választottak, majd versenyeztek: fejből kellett minél több zöldség- és gyümölcsnevet németül leírniuk. Ezután kirakós játék következett, ahol aratókoszorút és oltárképet ábrázoló képeket kellett összeilleszteni. Végül egy memóriajáték során pár másodpercet kaptak arra, hogy egy német nyelvű gyümölcssaláta receptjéből minél többet megjegyezzenek, majd a helyükre érve próbáltak leírni a benne foglaltakból minél többet.