Kiemelt vendégek

A ma esti hangverseny rangját jelzi, hogy jelenlétükkel megtiszteltek bennünket:

• a Szokolay család tagjai, Szokolayné dr. Weltler Magdolna, Szokolay Orsolya és Legendy László,

• Abdai Zsolt önkormányzati képviselő,

• Raffai Balázs főigazgató,

• Jacsó Erika intézményegység-vezető.

Kiemelkedő növendékszereplések, országos eredményekkel

A folytatásban egymást követték a kiemelkedő növendék-produkciók – az elmúlt évek országos, regionális és nemzetközi verseny-díjazottjai léptek színpadra. Többek között:

• Steinbach Jázmin és Németh Maja – fuvola

• Winkler Veronika – zongora

• Ferstl Hanna - fuvola és Náray Laura – szoprán

• Gimesi Elvira – furulya

• Szigyártó Áron – zongora

• Tauber Ármin – zongora

• Simon Lili Éva – klarinét

• Komán Szabolcs – zongora

• Dominek Imre Márton és Körözsi András – harmonika

A felcsendülő művek között volt:

Szokolay Sándor művei, Kodály Zoltán: Karácsonyi pásztortánc és Concerto zenekarra, Takács Jenő: Paprika Jancsi, Monti: Csárdás, Kovács Mátyás: Álom és Mulatság, Balázs Árpád művei – Több zenekari anyag átirata Komáromi Erik kollégánk munkáját dicséri.

A művészeti iskola növendékei többszörös országos és nemzetközi díjazottként léptek színpadra, produkcióik szintje újra igazolta a hangverseny szakmai rangját.

Szokolay Orsolya személyes megemlékezése

Az este kiemelt, bensőséges pillanata volt Szokolay Orsolya személyes hangú visszaemlékezése édesapjára.

Szokolay Sándor életművének központi eleme a magyar zenei hagyomány, a Kodály-örökség továbbvitele és az ifjúság zenei nevelésének szolgálata. - Beszédét teljes terjedelemben közöljük a jelen cikk zárásaként!

Finálé: az egész intézmény együtt

A hangverseny záró része valódi ünnepi-művészeti pillanat volt:

Szokolay Sándor: Magyar karácsony című művéből hangzott el három tétel.

A színpadon egyszerre énekelt:

• a Hunyadi AMI gyermekkórusa,

• a „Női Kar”, mely óvodai, általános iskolai, művészeti iskolai és irodai dolgozókból áll,

• valamint a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar.

A finálét Kóczán Péter vezényelte.

A közös előadás méltó, grandiózus tisztelgés volt Szokolay Sándor munkássága előtt.

Köszönetnyilvánítás

Köszönet illeti:

• a Szokolay Sándor Alapítványt,

• a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft.-t,

• a szülőket és tanárokat,

• a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekart és karmesterét, Kóczán Pétert!

Fiatal növendékeinknek felejthetetlen élmény volt élő nagyzenekarral színpadra lépni – a tapasztalat, amely egy életpálya iránytűje is lehet.

Szokolay Orsolya ünnepi beszéde:

Köszönetet mondok a Hunyadi János Evangélikus Alapfokú Művészeti Iskolának és a Pro Kultúra Nonprofit Kft.-nek a hangverseny megrendezéséért.

A Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekarnak,

Kóczán Péter karnagy úrnak,

Árvayné Dr. Nezvald Anett koncertmesternek

és a felnövő új ifjú tehetségeknek a közreműködésért.

Végül, de nem utolsó sorban hálás köszönet a felkészítő tanárunknak és Jacsó Erika intézményegység-vezetőnek,

aki szíve-lelke ennek a nemes kezdeményezésnek.

Édesapámról nem megemlékezni szeretnék, hanem a szellemiségét összekapcsolni jelenünkkel.

Párhuzamot érzek a néhai Békés-Tarhosi Énekiskola és a soproni Hunyadi János Evangélikus Művészeti Iskola között, már indulásában is.

Más idők, más szereplők, más kulisszák, más problémák.

A kiindulópont és a cél mégis ugyanaz.

Egy álom megvalósulása:

lehetetlent nem ismerő vezetővel, lelkes tanári karral és a gyermeki lélek korlátokat nem ismerő fantáziájával bizony csodákra képes.

Így volt ez Békés-Tarhoson 78 évvel ezelőtt, és Sopronban ma is hasonló jelenségnek lehetünk a szemtanúi.

1947 szeptemberében,

15 évesen került édesapám az akkor induló Békés-Tarhosi Énekiskolába, és kezdte meg zenei tanulmányait.

A Kodály-módszert elsőként megvalósító Békés-Tarhosi Énekiskola olyan gyermekek százainak adta meg a zenetanulás lehetőségét, akiknek arra esélyük sem lett volna.

Szokolay Sándor mellett egy sor neves magyar művész, tanár, pedagógus, zeneszerető és értő fiatal került ki a legendás intézmény falai közül.

A tarhosi szellemiség egy életre szóló útravalóval szolgált.

Idézem édesapámat:

„Életem egyik legfényesebb jelensége, mondhatnám úgy is, tündérkertje volt ez az iskola.

Mindent együtt megadott, ami egy élet, egy művészpálya alapélményéül szolgálhat.

Létezésünk közepe a népzene volt.

Bartók és Kodály kórusműveit előbb ismertük meg, mint a klasszikusok nagy mesterműveit.

Nem a jó bizonyítvány, nem a jó felelet volt a cél, hanem a felfedezés öröme.”

Három év elteltével Szokolay Sándor felvételt nyert a Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára.

Három év leforgása alatt eljutni az alapfokú képzéstől a főiskolára: egészen rendkívüli teljesítmény.

Mi lehetett a titka? A válaszért ismét édesapámhoz fordulok:

„Úgy érzem, a gyermekkor első élményei életre meghatározó jelentőségűek.”

Kodály így írt erről:

„Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelkét a zenének.

Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni.

Megszerezni az iskola feladata.”

Élményről beszél Kodály, és ebben látom Békés-Tarhos jelentőségét is.

Újra Kodályt kell idéznem:

„A tiszta lelkesedés, a naiv ösztön, ami a felnőtt művészeknél ritka adomány, minden egészséges gyermekben megvan.

Tizenöt éven alul mindenki tehetségesebb, mint azok felül.

Csak a kivételes géniuszok fejlődnek mindig tovább.”

Kodály Zoltán neve és gondolatai kétszer is elhangzottak az imént. Nem véletlen az egybeesés.

Édesapám Békés-Tarhoson találkozott először Kodály Zoltánnal.

Zeneakadémistaként népzenét tanult nála.

Kodály szellemisége óriási hatást gyakorolt gondolkodására és művészi hitvallására – erkölcsi és szakmai példaképként.

Szokolay Sándor azon fáradozott egy életen át, hogy minél szélesebb körben elterjedjen a Kodály-módszer itthon és külföldön egyaránt.

Így lett a Magyar Kodály Társaság elnöke is.

Megnyilatkozásaiban rendszeresen hangsúlyozta, milyen kincsnek vagyunk birtokában – a zenei nevelésből kiindulva, de azon messze túlmutatva.

Ezért is örültem, hogy a mai hangverseny műsorában elhangoznak Kodály művei is.

Miként a Békés-Tarhosi Énekiskola távolból vigyázó védnökeként Kodály Zoltán szellemisége megérintette az ifjú és tanulékony tehetségeket, köztük Szokolay Sándor zeneszerzőt is, bízom benne, hogy a Hunyadi János Evangélikus Alapfokú Művészeti Iskola tehetséges tanulói is megéreznek valamit Szokolay Sándor különleges világából, és később továbbadják azt.

Ti is adjátok tovább ezt a kincset, hogy generációkon át, apáról fiúra szálljon.

De felmerül a kérdés: mit tehetünk most?

Ismét édesapámhoz fordulok, és az ő gondolataival zárom mondandómat:

„Mit tegyünk? Mit tanácsolna Kodály?

Elsősorban azt, hogy figyeljünk az okosakra.

Vállaljuk, becsüljük meg példaképeinket, értékeljük és engedjük dolgozni a tehetségeket.

Sokan vannak, szerencsére.

Igazi értékeinkre kíváncsi a világ.

Rengeteg az értékes portékánk.

Hogy nincs még itt a kánaán, sok a baj, rengeteg a tennivaló? Hogyne volna.

Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? Szabad hát, de nem érdemes.

A tennivaló ránk vár. Segíts magadon, és Isten is megsegít.

Jó, hogy együtt vagyunk. Megbeszéljük közös dolgainkat, hiszen a cél közös.

A magányos harcos nem lehet sikeres.

Különbözőek vagyunk. Nincs és ne is legyen közöttünk teljes nézetazonosság.

Végezze mindenki a saját feladatát kodályos maximalizmussal.”

Valami ilyesmit üzen tanár úr az évezred hajnalán, öregen is hálás tanítványa által.

Pál apostol szerint, summázva:

„De te maradj meg azokban, amiket tanultál és amik reád bízattak, tudván, kitől tanultad, hogy Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre alkalmas legyen.”

1/38

Hunyadi Magazin

A Hunyadi Magazin a soproni Hunyadi János Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola hivatalos blogja. Írásainkkal segítünk eligazodni az iskolai életben, bemutatjuk értékeinket, programjainkat, és hasznos tudnivalókkal támogatjuk a szülőket. Célunk, hogy minden család magabiztosan és naprakészen kísérhesse végig gyermekét a Hunyadiban töltött évek során.

A Hunyadi Blogja szerzői csapata