A rendezvényt Raffai Balázs főigazgató nyitotta meg, aki köszöntőjében a közösség erejére és az együttlét jelentőségére helyezte a hangsúlyt. Szavai nyomán hamar kirajzolódott az a hangulat, amely végigkísérte a napot: a „zsongás”, amely nem csupán nyüzsgést jelentett, hanem közös jelenlétet.
A megnyitót követő áhítaton Matus Klára Krisztina iskolalelkész a körülöttünk zajló eseményekre irányította a figyelmet. A színes sátrak, az illatok, a kézműves mesterségek és a játékra kész gyerekek mind egy olyan „teli, lüktető élet” jelei – fogalmazott –, amelyről Jézus is beszél, amikor a bőségről szól. Ez a bőség azonban nem anyagi javakat jelent, hanem kapcsolatokat, közösséget, alkotást és örömöt: azt, hogy van kivel nevetni, van mit létrehozni, és van hová tartozni.
Az áhítat gondolatai szinte azonnal kézzelfoghatóvá váltak a programokban. A kovács keze alatt formálódó vas, a kézműves foglalkozásoknál alkotó gyerekek, a szülők és pedagógusok jelenléte mind azt az élményt erősítették, amelyről az üzenet szólt: az együtt megélt pillanatok értékét.
A színpadi programok sorát az óvodások indították: a legkisebbek fellépése természetes könnyedséggel teremtett kapcsolatot a hagyomány és a jelen között. A népi játékok, dallamok és viseletek nem bemutatásként, hanem élő gyakorlatként jelentek meg.
Ezt követően az alapfokú művészeti iskola növendékei vették át a színpadot. A „Táncoló virágok” című produkció valóban tavaszi hangulatot varázsolt a térbe, majd a népdal- és néptáncblokkok egyre inkább bevonták a közönséget is. A táncház már nem előadás volt, hanem közös mozgás: néző és fellépő közötti határ fokozatosan elmosódott.
A délelőtt során a történetmesélés is szerepet kapott: a Lázár Ervin világát megidéző jelenetek és A rút kiskacsa színpadi feldolgozása nemcsak szórakoztattak, hanem egyértelmű üzenetet is közvetítettek az önelfogadásról és a kitartásról.
Közben az iskola egész területén párhuzamosan zajlott az élet. A kézműves foglalkozásoknál folyamatos volt az érdeklődés: kerámia, bőrözés, kovácsolás és más mesterségek várták azokat, akik nemcsak nézni, hanem kipróbálni is szerettek volna. A hangszerkóstoló termeiben a zene került közelebb a gyerekekhez, míg a vásárban kézzel készült tárgyak, ételek és ajándékok sorakoztak.
A sportosabb programok sem maradtak el: a hátsó udvaron focikupa, ügyességi játékok és íjászat zajlott, máshol akadálypályák és közösségi játékok adtak lehetőséget a mozgásra.
A nap egyik fontos rétege az egészségmegőrzés volt. A Lions Club közreműködésével szűrővizsgálatok, tanácsadás és véradás is kapcsolódott a rendezvényhez – így a közösségi élmény társadalmi felelősségvállalással is párosult.
Dél körül már a hagyományos gulyás illata is betöltötte az udvart, ami természetes találkozóponttá vált a résztvevők számára.
A program zárásaként a Berzsenyi Líceum zenekara lépett színpadra, koncertjük méltó lezárása volt a napnak.
A Szent György-napi zsongás idén is megmutatta, hogy egy iskola közössége nemcsak együtt működik, hanem együtt él – és képes olyan alkalmakat létrehozni, amelyek túlmutatnak egy egyszerű rendezvényen.