Amikor reggel megérkeztünk a laktanyába, a levegőben már ott volt az a sajátos izgalom, ami csak a tűzoltóautók és a bevetési felszerelések között tud kialakulni. Nem egy steril tantermi versenyről volt szó; itt valódi súlyokat kellett emelni és éles helyzeteket szimulálni. A felkészülés hetekkel korábban kezdődött, ahol Szabó-Darida Ágnes tanárnő az elméleti alapokat rögzítette, Jakabné Vanyó Henrietta védőnőnk pedig az elsősegélynyújtás rejtelmeibe, például az újraélesztés és a stabil oldalfekvés pontos mozdulataiba vezette be a gyerekeket.
A verseny során egy 40 kérdésből álló, igencsak megizzasztó tesztsorral indítottunk, de a java csak ezután jött a gyakorlati állomásokon. Volt ott minden: tűzoltófecskendő-használat, árvízvédelmi védekezés és ügyességi pálya is. Tóthfalussy Zsófia tanárnő kísérőként végig ott izgult a pálya szélén a csapatunkért, akiknek minden egyes pontért keményen meg kellett dolgozniuk a néha igencsak furfangos feladatok során.
Bár az iskola idén csak egyetlen egységet indított, a 7.a-sok olyan magabiztossággal mozogtak a laktanya udvarán, mintha mindennap homokzsákokat pakolnának vagy elsősegélyt nyújtanának. Ez a harmadik helyezés nemcsak egy szép oklevélről szól, hanem arról a tapasztalatról, amit a gyerekek a biztonságról és az összefogásról tanultak. Jó volt látni, ahogy a feladatok közben egymásra figyeltek, és ahogy a kezdeti izgalom átváltott fegyelmezett, közös munkába.