A Mizser Viktória tanárnő által szervezett versenynek a könyvtár adott otthont, ami most nem olvasásra, hanem hallgatásra hívott. A diákok egymás után léptek a zsűri elé: volt, aki határozottan, más inkább visszafogottan, de mindannyian érzékelhetően készültek erre az alkalomra. Az alsóbb évfolyamosoknál az évszakok változásai, hangulatai jelentek meg – egyszer tavaszi frissesség, máskor őszi elcsendesedés. A nagyobbak Kosztolányi szövegein keresztül már összetettebb, finomabb jelentésekkel dolgoztak.
Örömmel adjuk hírül az eredményeket:
5-6. évfolyam
1. helyezett: Rázó Katalin 5.d
2. helyezett: Tóth Attila 6.a
3. helyezett: Friedrich Fanni 5.a
Különdíj: Virág Réka 6.a
7-8. évfolyam
1. helyezett: Horváth Hanga Borbála 8.d
2. helyezett: Petró Zétény 7.b
3. helyezett: Kusics Zalán 7.b
Különdíj: Biró Ádám 7.d
A zsűriben Szentpáli Csaba, Dergezné Élő Rózsa és Hegedűs Attila foglalt helyet. A döntés ezúttal nem okozott komoly vitát: ahogy a zsűri elnöke, Szentpáli Csaba fogalmazott, „majdnem száz százalékban egyetértettünk”. Értékelésében külön kiemelte, hogy a hallott szavalatok nem pusztán pontos szövegmondások voltak, hanem valódi értelmezések. „Nem az a jó szövegmondó, aki sok szöveget tud idézni, hanem aki értően tudja elmondani” – mondta, hozzátéve, hogy a visszafogott, a szövegre figyelő előadások különösen erősen hatottak.
A délután végén nemcsak helyezések születtek, hanem egyfajta közös tapasztalat is: mit jelent verset hallgatni, és mit jelent verset mondani. Talán ez az, ami miatt érdemes évről évre újra összegyűlni – nem elsősorban a verseny kedvéért, hanem azért, hogy egymás értelmezésein keresztül közelebb kerüljünk a szövegekhez.