Minden pedagógus tudja, hogy a nyelvtanulásban az egyik legnagyobb fal a megszólaláson túl az összefüggő, idegen nyelvű szövegek befogadása. Hatodik osztályban a gyerekek már eljutnak arra a szintre, ahol a szavak magolása helyett az összefüggések és a kontextus kerül előtérbe. Miért ragaszkodunk mégis ehhez a módszerhez minden évben? Az olvasás során a tanulók olyan természetes közegben találkoznak a helyesírással és a nyelvtani fordulatokkal, ami egy tankönyvi példamondatból sosem jönne át ilyen életszerűen. A Tom Sawyer ráadásul pont az a történet, ami a maga csibészségével és kalandvágyával közel áll ehhez a korosztályhoz, így az angol nyelv nem egy letudandó feladattá, hanem az élményszerzés eszközévé válik.
A projektzáró szakaszban az volt a legérdekesebb, ahogy a diákok egyéni látásmódja megmutatkozott. Az aula paravánjain megelevenedtek a híres kerítésfestős jelenet képregényes változatai, de akadtak olyanok is, akik Tom nevében írtak fiktív naplórészleteket, mélyebbre ásva a karakter motivációiban. Ezek a feladatok a kritikai gondolkodást is fejlesztik: nem csak lefordítják a szöveget, hanem újraértelmezik, plakátba sűrítik vagy éppen "új kalandokat" szőnek a főhős köré.
Azt tapasztaljuk, hogy az ilyen típusú elmélyülés hozza meg a diákok valódi önbizalmát. Amikor egy hatodikos rájön, hogy képes végigolvasni és feldolgozni egy teljes könyvet angolul, az olyan magabiztosságot ad neki, ami a későbbi nyelvvizsgák során is kamatozik majd. A mostani kiállítás nemcsak a szép rajzokról szól, hanem arról a rengeteg befektetett munkáról és nyelvi ingerről, ami az elmúlt hetekben érte őket a tanórákon.