már az elutazás előtt látszott, hogy nem lesz sétagalopp a körmendi túra. Olyan ellenfelek vártak ránk, mint a házigazda Körmend vagy az oroszlányi Hunyadi, akiknek a neve garancia az országos dobogós helyezésekre, de a Pécsi Tudományegyetem gyakorlóiskolája is komoly játékerőt képviselt. Ebbe a mezőnybe érkeztünk meg mi, ráadásul nem is a legerősebb összeállításunkban. A keretünket betegségek és sérülések tizedelték meg az utolsó pillanatban, így a fiúknak nemcsak az ellenféllel, hanem a saját fáradtságukkal és a hiányzó társak űrjével is meg kellett küzdeniük.
A mérkőzéseken azonban nyoma sem volt a kishitűségnek. Akik felhúzták a mezt, az utolsó pillanatig hajtottak, szívüket-lelküket kitették a pályára minden egyes labdáért. Vannak napok, amikor az ellenfél fizikálisan vagy technikailag egyszerűen erősebb, és ezt férfiasan el kell ismerni. Ugyanakkor a dicséret minden játékosunknak jár, hiszen az ide vezető út sikerei és a mostani, nehéz körülmények között mutatott mentalitásuk példaértékű volt. Az ilyen csatákban kovácsolódik össze egy igazi közösség, és bár most az eredményjelző nem nekünk kedvezett, a fiúk bebizonyították, hogy van tartásuk. Tanulunk a hibákból, felépülünk a sérülésekből, és megyünk tovább.Hajrá Hunyadi!