Péntek délután a Déryné Program részeként a János vitéz színpadi adaptációját láthattuk a soproni GYIK Rendezvényház falai között. A Petőfi Sándor által 1845-ben írt elbeszélő költemény a magyar irodalom egyik legismertebb alkotása, amely Kukoricza Jancsi hősies útját, Iluska iránti szerelmét és mesés kalandjait tárja elénk.
Az előadás bő egyórás, feszes tempójú, fiatalos feldolgozásban idézte meg a történetet. A rendezés tudatosan élt a zene erejével: a prózai részeket több zenei betét, valamint hagyományos magyar gyermek- és népdal színesítette, amelyek nemcsak hangulatot teremtettek, hanem aktívan bevonták a közönséget is.
A humor különösen emlékezetessé tette a produkciót. A tatár fejedelem egy ponton néhány sor erejéig megidézte Toldi világát, mire társai gyorsan figyelmeztették: „ez nem az a mű”. A Bodri kutya említésekor pedig tréfásan elhangzott: „most legalább a szerző stimmel” – finom irodalmi utalásként Arany János és Petőfi Sándor életművére.
Külön öröm számunkra, hogy a péntek délutáni időpont ellenére sok diákunk velünk tartott.